Benáresz: India legszentebb és legnyomasztóbb városa

Ez a cikk “affiliate linkeket” tartalmaz. További információkért kattints az ezzel kapcsolatos tájékoztatóra.

A szent Gangesz folyó partján fekvő Benáresz ősidők óta India legfontosabb vallási és spirituális városa. Számos becenevet kapott, emlegetik úgy, mint a templomok városa, India szent városa, India vallási fővárosa, a fények városa, a tanulás városa. Emellett egész Indiában Váránaszit a nagyon finom selyem és benáreszi szári készítéséről ismerik.

A világ egyik legrégebbi településeként tartják számon; körülbelül egyidős Ninivével, Thébával és Babilonnal. Benáresz maga az élő történelem. Hogy pontosan milyen régi, senki nem tudja megmondani. Amikor Buddha a városba látogatott (i.e. 500 körül), már akkor is régi település volt.

„Benáresz vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is – és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve” — írta róla Mark Twain 1897-ben.

Indiát szeretni vagy gyűlölni: nincs köztes állapot. De miért?

Két hét India (Aranyháromszög+Benáresz+Amritszár) útvonal

A hindu legenda szerint Benáresz a világ teremtése előtt is létezett, és fenn fog maradni a világ pusztulása után is, mert Siva védelme alatt áll. A legenda szerint maga Siva teremtette.  A szent helyek bő választékát kínáló Benáresz egyetlen hatalmas szentély, Siva temploma.

Hívhatjuk Kásinak, Váránaszinak vagy Benáresznek. A Kási nevet az i.e. 7. században kapta, jelentése „telve az isteni fénnyel”. Benáresz jelentése páli nyelven: az élet városa, a brit időszak alatt is így hívták. A jelenlegi név, a Váránaszi a Gangeszbe ömlő két folyó, a Varuna és Assi nevének összetételéből származik. A két folyót az istenek teremtették a gonoszok elleni védelméért. Kási a legősibb neve, jelentése: a kozmikus energia koncentrációja.

A városban 3000 hindu templom, 1400 muszlim szentély és mecset, 12 templom, 3 dzsaina templom, 9 buddhista templom, 3 szikh templom található. Ez az egyetlen hely a világon, ahol ennyi hindu és muszlim szent hely van egymás mellett. A városban nagyjából 50 000 bráhmin (pap) él. Az indiai kultúra mozaikja, ami a vallási kultúrák különbségét ragadja meg. A mitológia szerint még azok is, akik azért jöttek, hogy felborítsák a város nyugalmát, itt nyugalmat találnak és beolvadnak.

Siva erejével a tudományok központja lett, több mint 50 szanszkrit nyelvet (ősi indiai nyelv, a szent iratok nyelve) oktató iskolával és 6 egyetemmel. Benáresz spirituális ereje vonzotta ide Buddhát is, hogy a törvény kerekét megforgassa a szomszédos Szárnáth városában.

A hindu vallás legszentebb városa, amely évente zarándokok millióit fogadja és sokuk számára innen már nincs visszaút. Minden hindu vágya, hogy legalább egyszer az éltében eljusson Benáreszbe és ha lehet idős korában majd ott távozzon el (halál szót sosem említik meg, hiszen hisznek az újjászületésekben). Sok hindu úgy gondolja, hogy ha a halál Váránasziban éri, akkor rögtön megszabadul az újjászületések sorozatától, az örökös körforgástól és eléri az örök üdvösséget, a móksát. Ez minden hindu célja.

Nem hinduként India egyik legnyomasztóbb városának tűnik, ahol a koszos, tehenek által eltorlaszolt szűk sikátorokban a magas falak között sétálva érezzük, hogy valami furcsa szag terjeng, majd rájövünk, hogy az nem más, mint a közeli halottégető, és még inkább elborzadunk. Ütött-kopott házak, vándorló aszkéták, vallásos emberek, erőszakos árusok, mindenféle ember gyűjtőhelye ez, mert ez a Szent Város. A levegő nehéz és állandóan vibrál a templomi gongok és harangok zúgásától. Látható itt esküvői menet, halotti felvonulás, az isteneknek szánt virágfüzéreket majszoló tehenek, és mindez együtt bódító összképet ad.

Este számtalan, levélbe tekert mécsest úsztatnak a folyón. A mécseseket cserépedényben vízre helyezik, és a folyó sodrára bízzák. Közben kívánnak valamit Ganésától vagy valamelyik másik hindu istentől. A hitnek óriási ereje van.

Minden este 7 órakor Aarti ceremóniát tartanak a bráhminok a Gangesz partján. Az előadáson a papok tüzet, imákat, zenét (dob és csengő) és táncot felhasználva járják el a Ganga Aartit.

Jelentkezz a kiscsoportos indiai körútra: Aranyháromszög, Benáresz, Bodh Gaya, Kalkutta

Különleges hangulata van napfelkeltekor a Gangeszen való hajózásnak, amikor az igazán vallásos bráhmin növendékek, hívők és aszkéták rituális mosakodással kezdik napjukat a víz partján lévő ghátoknál (vízlépcsőknél). Csak néhány ember, szent tehén, kóbor kutya sétál arra. Több, mint 7 km hosszan lépcsők, ghátok vezetnek le a meredek parton a szent folyóhoz. Minden egyes ghát teraszán, mint őrszemek állnak a lingamok, Siva és valószínűleg egyben a teremtő energia jelképei.

Minden reggel 20 000 ember, és naponta 60 000 hívő merül meg a folyó 7 km hosszú szakaszában Váránasziban. Sok fiatal férfi látható, amint energikusan végzik hátha-jóga testedző gyakorlataikat. Mellettük ott ülnek az idősebbek törökülésben, csukott szemmel, meditációba mélyedve. A folyóhoz vezető lépcsősorok fölött hindu templomok és paloták sorakoznak. A folyóhoz vezető lépcsősorokat (ghat) rendszerint elöntik a monszunesők okozta nyári áradások. Ezek az esők és áradások nagy károkat okoznak a városnak: épületek csúsznak meg lefelé, a folyó irányában már számos ház megsüllyedt, megdőlt.

Szent emberek mantrákat kántálnak. A nők szemérmesen, teljesen felöltözve fürdenek. Ruhadarabjaikat és testrészeiket sorra alaposan megmossák, összekapcsolva így a napi tisztálkodást a rituális mosdással. A hindu vallásra jellemző, hogy a vallási és a világi cselekedetek nem különülnek el élesen.

Különleges szerepe van a Manikarnika ghátnak, a város fő halottégető helyének. A fehér selyembe vagy vászonba burkolt holttesteket bambusz hordágyra kötve viszik a füstölő máglyához, ahol lerakják őket. Az utat hatalmas fakupacok szegélyezik, amiket óriási mérlegekkel mérnek le, hogy pontosan kiszámíthassák a hamvasztás költségét. Minden fafajtának meg van a maga ára, a legdrágább a szantálfa. Az árusok pontosan tudják, mennyi fára van minimálisan szükség a hamvasztáshoz. A halott testeket csak a kaszton kívüliek egyik csoportja érintheti meg. Az ő feladatuk az is, hogy a tüzet a templomból a szent helyre szállítsák. A halott háza népe is tisztátalanná válik a haláleset bekövetkezésétől fogva és csak a holttest elhamvasztása után véghezvitt szertartások után nyerik vissza tisztaságukat.

Egyszerre 7-8 farakás látható, amik már több, mint 2000 éve folyamatosan, éjjel nappal működnek. Mielőtt a máglyára helyeznék a holttestet, ütemes csengőszó mellett leviszik a folyóhoz és lelocsolják szent vízzel. Ezután szedik le róla a díszítéseket, a színes anyagot, majd a fehér lepedőbe csavart testet ráhelyezik a farakásra. Fölé tesznek néhány száraz ágat és meggyújtják a tüzet. Csak férfiak vehetnek részt a búcsúztatáson. A pap olvasztott vajat, Gangesz vizet és illatos fát vagy olajat szór a máglyára, mire az elhunyt legidősebb fia, vagy ha nincs fia, akkor a legközelebbi hozzátartozója meggyújtja a farakást. Ez rendkívül fontos aktus és többek között ez az oka annak a felfogásnak, hogy szerencsétlen az az ember, akinek nincs fia, hogy a halotti máglyát meggyújtsa. Ha elégett a test, összegyűjtik a hamvakat, és beleszórják a Gangesz vízébe. Nem csak emberi hamvakat, de van, hogy állati maradványokat, amelyeket nem égettek el teljesen.

A ghátok nyugati végén a mosónők csapkodják a kövekhez a ruhákat. Az égetés helyétől 100 méterre pedig már gyerekek ugrándoznak a szent Gangesz „tiszta” vizébe. Aki igazán vallásos, még iszik is belőle és ha valami betegséget kapnak el tőle, akkor természetesen minden másra fogják, csak a Gangesz vizére nem, hiszen az szent folyó.

A szent folyó, a Gangesz

A Himalájából aláereszkedő Gangesz hosszú útján, egészen a Bengáli-öbölig, minden cseppje szent és áldásos, megváltó ereje van. A legenda szerint eredetileg az égbolton Tejútként ívelt át a Gangesz. A szent Bhagírath kérte meg Sivát, hogy hozza le a Földre. Amikor az Égi Folyam, a Tejút leáradt, a szent folyó vízesésként Siva fejéről hullott alá a Földre, s azóta minden testi-lelki szennyet képes lemosni. A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét.

A 2510 km hosszú Gangesz az Indiai szubkontinens egyik legnagyobb és legjelentősebb folyója. A Himalájában ered és hatalmas deltatorkolattal ömlik a Bengáli-öbölbe. India lakosságának 40%-át látja el vízzel. Az 1970es évekig egyáltalán nem foglalkoztak szennyezettségével, pedig addigra 600 kilométernyi szakasza már ökológiailag halott zónának minősült.

1987-ben felvették a Világörökség listájára, mivel a teljes szakaszán található flórája és faunája egyedülálló az egész világon. Itt található például igen nagy kiterjedésben az értékes szantálfa, amely több mint 10 000 négyzetkilométeren őshonos.

Bár a Gangesz erősen szennyezett, a hinduk mégis azt tartják róla, hogy a Föld legszentebb vize, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétől.

Minden évben tömérdek zarándok, köztük sok beteg és haldokló, tesz zarándokutat a Gangeszig, abban a reményben, hogy ha isznak a vizéből és megmártóznak benne, megszabadulnak bűneiktől. Hisznek abban is, hogy ha a partján hamvasztják el testüket és hamvaikat a vizébe szórják, nem kell többé újjászületniük, lelkük végre megszabadulhat.

Indiában a Gangesz-síkság az ország szárazföldi területeinek egyharmadát teszi ki, és minden tizenkettedik ember a vízből, a halászatból és a mezőgazdaságból él. A Gangesz partján 400 millió ember él (India lakosságának közel negyede). A WWF (World Widlife Fund, Világ Természeti Alap) szerint a Gangesz mellékfolyói kiszáradás alatt állnak, mivel a duzzasztógátak eltérítik a vizet az öntözéshez. A Gangesz vizének 40 százaléka származik a Himalája gleccsereiből, amelyek visszahúzódhatnak, ha az átlaghőmérséklet emelkedni fog. Még ha az emelkedő hőmérséklet meg is olvasztja a Himalája hótömegeit, a Gangesz folyó nagy valószínűséggel akkor is elveszíti vízhozama jelentős részét, ugyanis a földművelők túlzott mértékben hódítják el az ártéri területeket. Sőt, mindezek következtében veszély fenyegeti a halmennyiséget is, ami a fehérjepótlás legfontosabb forrása, és százezrek életét határozza meg.

Jelentkezz a kiscsoportos indiai körútra: Aranyháromszög, Benáresz, Bodh Gaya, Kalkutta

A Gangesz vízében 250 000-szer annyi szenny található, mint amennyit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészségre épp csak nem tart még ártalmasnak, ezáltal a világ egyik legszennyezettebb folyója. 1,5 millió kolibaktérium van 100 ml folyóvízben. A WHO 500-at engedélyez, mint felső határérték. Nem elsősorban azért ilyen szennyezett a folyó, mert beleszórják az elégett hamvakat, hanem amiatt, amit az élők beledobnak, meg ami a csatornákból a folyóba ürül. A 7 km-es szakaszon 30 hatalmas szennyvízcsatorna éri el a folyót és innét folyamatosan ömlik a szennyezett víz.

Számos kezdeményezés született a folyó tisztítására, de nem érték el a kívánt eredményt. India jelenlegi minisztere elindította 2014 júliusában a Namami Gange projektet és két év leforgása alatt 460 millió dollárt költöttek a folyó tisztítására különböző módszerekkel.

Két hét India (Aranyháromszög+Benáresz+Amritszár) útvonal

Benáresz, az özvegyek otthona

Benáreszben él 38 000 elfelejtett, szegény körülmények között lévő özvegyasszony. Sokan közülük az özvegyek menedékházaiban, asramjaiban húzódnak meg. Amikor az özvegyeket otthonról elküldik, a szent városba jönnek. Ők is az örök üdvözülésre vágynak. Sokan mindössze 20 és 45 év között vannak. Sokszor a betegségek mellett a gyermek házasság az oka a korai özvegységnek. Ha a tinédzser korú lányokat sokkal idősebb férfihoz adják, akkor fiatalon özveggyé válhat. Bár 15 év alatt már kevés lányt adnak férjhez, de 18 alattit még sokat. Különösen ebben az államban, Uttar Pradeshben, ahol Benáresz is található. Ezeket a nőket nem csak diszkriminálják, de ki vannak téve erőszaknak, gyilkosságnak, emberkereskedelemnek egyaránt.

Férjük eltávozása után az özvegyeket fizikailag és lelkileg is kirekeszti a társadalom. Váránasziban és más szent városokban, mint például Vrindavanban elvárják, hogy az özvegyek az élet minden öröméről lemondjanak. Ruhájukat egyszerű fehérre kell cserélniük és nem viselhetnek többé ékszereket. Az özvegyek nem vehetnek részt a Holin, a színek ünnepén sem, amely az egyik legnagyobb, India szerte ünnepelt fesztivál.

Létezik egy szervezet, a Loomba Foudation, amely célul tűzte ki az özvegyasszonyok társadalmi helyzetének javítását. Három napos ünnepségsorozatot tartott Varánásziban és Vrindavanban az özvegyasszonyok részvételével, azzal a céllal, hogy növelje társadalmi elfogadottságukat.

A szervezetet 1997-ben az Egyesült Királyságban alapította Lord Raj Loomba és felesége, és társalapítványa működik Új-Delhiben. Loomba édesapja sikeres üzletember volt, de az akkor elterjedt betegség, a tuberkolózis áldozata lett 1954-ben, és Loomba mindössze 37 éves édesanyja özvegy maradt. Loomba akkor 10 éves volt és nem értette mi történik, csak azt, hogy az életük teljesen megváltozott. Boldog és tisztelt édesanyja hirtelen fehér ruhát öltött, levette ékszereit és eltűnt arcáról a mosoly. Loomba 12 évvel később megházasodott és meglepődött, hogy esküvőjén édesanyját megkérték, hogy maradjon távol az oltártól, mert rossz szerencsét hozhat a fiatalok házasságára.

„Hogy lehet az, hogy az édesanyám, aki életet adott nekem, iskoláztatott és mindig jót akart nekem balszerencsét hoz rám?” – tette fel a kérdést Loomba.

Ez az eset mély nyomot hagyott a ma már sikeres brit üzletemberben, ezért döntött úgy, hogy alapítványán keresztül próbál segíteni az özvegyeken és családjukon.Az ENSZ és egyéb civil szervezetek, magánszemélyek támogatásával világszerte 259 millió özvegy helyzetén próbál javítani, akiket megbélyegzett a társadalom.
A szervezet a fiatalabb özvegyeket szeretné bevonni a munkaerőpiacra, és támogatja képzésüket, tanulásukat, hogy ők is emberhez méltó körülmények között tudjanak élni. Ezek az özvegyek férjük halála után sokszor egyedüli családfenntartók maradtak, és a gyermekeikről is nehezen, vagy nem tudnak gondoskodni. Sokszor kimaradnak az iskolából, hogy segítsék a család megélhetését. Vagyis az özvegyek helyzete a későbbi generációkat is befolyásolja és a szegénység továbbgyűrűzhet. Az alapítvány éppen ezért az özvegyek gyermekeinek iskoláztatását is támogatja.Úgy tűnik, ez a probléma a mai napig nem oldódott meg, csak a szőnyeg alá söpörték.