Bosznia-Hercegovina legszebb látnivalói+útvonalterv

Ez a cikk “affiliate linkeket” tartalmaz. További információkért kattints az ezzel kapcsolatos tájékoztatóra.

Magyarországról a legtöbben autóval érkeznek Bosznia-Hercegovinába, és valóban így a legpraktikusabb felfedezni országot, ahol a tömegközlekedés nem olyan rendszeres, a busz-és vonathálózat nem olyan kiterjedt. A népszerű Mostar és Szarajevó után sokan tovább is indulnak a horvátországi tengerpartra, pedig annyi látnivaló van csak Boszniában is, hogy könnyen el lehet tölteni akár egy vagy két hetet is. Bár itt is van egy aprócska tengerparti szakasz Neum várossal, ha tengerparti nyaralás a cél, valóban Horvátország jobb választás.

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Az alábbiakban összefoglaltam Bosznia-Hercegovina érdekes látnivalóit egy 5 és egy 7 napos programjavaslattal.

Mit érdemes meglátogatni Boszniában 5 nap alatt?

1. nap: Szarajevó : “Jugoszlávia bukása és a háború” vezetett program (angolul), Baščaršija, felvonó Trebević hegyre

2. nap: Jajce és Travnik

3. nap: Konjic, Tito bunkerje, vezetés Mostarba

4. nap: Mostar, Medjugorje

5. nap: Kravice, Počitelj, Blagaj, “Jugoszlávia halála” vezetett program Mostarban

2 éjszaka Szarajevó, 3 éjszaka Mostar

Mit érdemes meglátogatni Boszniában 7 nap alatt?

1. nap: Szarajevó “Jugoszlávia bukása és háború” vezetett program, Baščaršija, felvonó Trebevićbe

2. nap: Galerija múzeum, Jajce és Travnik

3. nap: Konjic, Tito bunkerje, érkezés Mostarba

4. nap: Mostar, Medjugorje

5. nap: Kravice, Počitelj, Blagaj, “Jugoszlávia halála” vezetett program Mostarban

6. nap: Trebinje

7. nap: Neum (nyáron) vagy Višegrad

2 éjszaka Szarajevó, 3 éjszaka Mostar, 1 éjszaka Trebinje

Szarajevó

Baščaršija, a belváros oszmán korban épült része azonnal magával ragad keleties hangulatával és állandó nyüzsgésével. Bosznia nemzeti ételét, a čevapit szinte minden sarkon árulják. De ezen kívül is sok finomság van a török, szláv és kelet-európai hatású bosznia-hercegovinai konyhában, kezdve a különféle reggelire kínált pitéket, mint a hússal töltött burek, a spenóttal vagy sajttal tötött zeljanica, a házi sajttal készült sirnica vagy a burgonyával készült krompiruša. Szinte lehetetlen nem rászokni a napi kávéivásra, látva, hogy a helyiek naponta többször időt szakítanak egy kávé melletti beszélgetésre. Kérhetsz keleties kávékészlettel kínált boszniai, vagyis török stílusú kávét vagy egyszerű eszpresszót.

A Sebilj a fából készült szökőkúttal a helyiek legkedveltebb találkozási pontja, és ez tűnik fel leggyakrabban a fotókon is. De a sok galamb miatt egyszerűen “Galamb térnek” is nevezik. A közelében egy kis utca (Kazandžiluk) kizárólag rézműves termékeket áruló boltokkal van tele. De bevásárolhatsz a kupolákkal díszített több száz éves Bezisztán fedett piacán is, ha elered az eső vagy túl meleg van.

Baščaršijában sok látnivaló van: könyvtár, medresze (iszlám vallásos iskola), mecsetek, karavánszeráj, melyek nagy részének építését Gazi Husrev bég, az oszmán idők helyi kormányzója finanszírozta, aki Szarajevót Damaszkuszhoz hasonló várossá akarta varázsolni. A róla elnevezett Gazi Husrev bég mecset egész Boszniában is a legfontosabb. Az udvarába lépve a központi szökőkútnál az imádságra készülő embereket lehet megfigyelni rituális mosakodás közben.

Baščaršija nyáron mindig élettel teli. A túristák mellett a helyiek is itt kapcsolódnak ki és az árakat sikerült még viszonylag alacsonyan tartani.

A Baščaršiján keresztülsétálva a híres bevásárlóutcában, a Ferhadijan kötünk ki, vagyis a oszmán idők keleties hangulatából a belváros osztrák-magyar időkben épült nyugatias stílusú részébe érünk, ahol a jól ismert márkák üzletei sorakoznak. Itt áll a Szent Szív katolikus székesegyház, ahol a pápa 1997-ben misézett, illetve a Balkán egyik legnagyobb szerb ortodox temploma is. A mecset, a templomok együttes jelenléte lépten nyomon Szarajevó multikulturális lakosságára emlékeztet.

A folyóparton áll az Osztrák-Magyar Monarchia legimpozánsabb épülete, amely ma városházaként, korábban pedig Nemzeti és Egyetemi könyvtárként működött. Egy tábla emlékeztet a bejáratnál, hogy a háború alatt szinte teljesen leégett és közel 2 millió könyv és kézirat veszett oda, óriási tragédia! Amennyire csak lehetett helyrehozták és 2014-ben újra megnyitott. Közismert megható történet, hogy Vedran Smailović csellista itt és más épületek romjai között rendszeren játszott akkor is amikor golyók záporoztak feje fölött.

Szarajevónak gyönyörű fekvése van hegyek ölelésében, így aztán kihagyhatatlan program felkapaszkodni néhány kilátóponthoz, hogy fenntről is képet kapjunk a városról.

Ezek a legszebb kilátópontok Szarajevóban:

– A Kovači Mártírok Emléktemetője fölött a sárga erőd az egyik kegszebb és a központból mindössze 10 percen belül elérhető.

– Jajce laktanya: Ha a sárga erődnél vagy, továbbmehetsz a domb tetején lévő laktanyához, amely mindössze pár perc sétára van onnan.  A sárga erődhöz képest azonban nem ad többet, sőt én inkább az előbire szavazok.

– A fehér erőd: 10 perc sétára a sárga erődtől a Vratnik negyed bejáratát jelentő Višegrad kapun keresztül elsétálhatsz a fehér erődhöz, ahonnan szintén nagyon szép a kilátás.

– Alifakovac egy történelmi temető, a Szarajevóban elhunyt és eltemetett muszlim külföldiek végső nyughelye egy másik, Baščaršijából gyorsan elérhető kilátópont

 – Zmajevac: egy fél órás séta meglehetősen meredek úton Baščaršijából

– Trebevič: A legszebb kilátás Szarajevóra! Felvonó visz fel a az 1984-es Téli Olimpiai Játékok helyszínére, ahol a már használaton kívüli olimpiai bobpályát is meg lehet nézni. A felvonó minden nap reggel 9 és este 9 óra között tart nyitva, kivéve hétfőn, amikor csak 12 órakor indul. Felfelé 15 KM (konvertibilis márka), oda-vissza 20 KM (~10 EUR) az ára. Fennt lehet nagyobb sétát tenni (kb. 40 perc) elhaladva a bobpálya mellett és gyönyörű kilátással Szarajevóra. Ezt a programot össze lehet kötni rövidebb-hosszabb túrával. A felvonó helyett fel lehet menni gyalog, vagy felvonóval tudsz felmenni és lefelé pedig gyalog. A felvonó végállomásától fel mászhatsz a Trebevič-hegyre (még 2 óra).

– Csavart torony (Avaz Twist Tower): az autóbusz- és vasútállomás mellett egy különleges formájú modern irodaház 35. emelete kevésbé ismert kilátópont. A galériába való belépéshez és a kilátóteraszhoz 2 márkát (~1 EUR) kell fizetni. A tetején egy nemdohányzó kávézó is található, ha egy ital mellett tovább szeretnéd élvezni a panorámát.

– A régi Bistrik vasútállomás

A háború nyomain Szarajevóban

A különböző városrészek felfedezésével, múzeumlátogatással, a boszniai konyha specialitásait végigkóstolva és különösen olyan vezetett (angol nyelvű) programokkal, amelyek semmilyen útikönyvet nem helyettesítenek egy hetet is el tudnék tölteni Szarajevóban. Ez egy bonyolult város, és némi magyarázat kell ahhoz, hogy megértsük és teljes képet kapjunk róla. Számos helyi iroda szervez informatív túrákat, ahol olyanok mesélnek a háborús időszakról, akik átélték és a mai napig Boszniában maradtak. Szarajevó a felszínen egy hangulatos város ahol egy kávé, ćevapi vagy vizipipa mellett láthatóan mindenki élvezi az életet. A valóság azonban az, hogy 28 év elteltével a háború nyomai igenis jelen vannak és sokaknak örökké tartó trauma. Ezek a városnéző túrák nagyon nagy hatással voltak rám, amelyeken keresztül rengeteget tanultam a boszniai háborúról. Hadd osszak meg belőle néhány gondolatot:  

A háború előtt nem számított kinek mi a vallása vagy etnikuma. Szerbek, horvátok és bosnyákok szomszédok voltak és vegyes házasságok születtek. Pontosan ezért sok szerb maradt Szarajevóban és harcolt a bosnyákok oldalán. Muszlimok, ortodox keresztények együtt fogtak fegyvert a boszniai szerb hadsereg ellen, akik Bosznia függetlenségének kikiáltásakor inkább önálló államként vagy egy nagy Szerbia részeként képzelték el magukat.

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

A boszniai szerb hadsereg 1425 napon át tartotta ostrom alatt Szarajevót, elzárva a külvilágtól. Több mint 11 ezren vesztették életüket. Aki tudott elmenekült a háború elején, és rengeteg család szakadt szét.

Mozgásszabadság nélkül fullasztó volt az élet a blokád alatt. Szarajevó beszürkült az utcán fekvő roncsoktól. Az emberek lesoványodtak és belefáradtak, a túlsúlyos emberek pedig gyanússá váltak, mert azoknak pénzük és kapcsolataik voltak. Az ostrom kezdete óta a legtöbb ember tíz-húsz kilogrammot fogyott, mert nem volt mit enni. Mindenből hiány volt.

A háború nyomai sok helyen láthatók, kezdve a számtalan domboldalakat beborító temetővel a városközpontban. A Koševo Olimpiai Stadion porig égett, és azt is halottak eltemetésére használták. A vonatok is leálltak.

Az élet olyan volt mint a gettóban. A „remény alagútja” volt a város kizárólagos összeköttetése Butmirral, az egyetlen nem szerb kéz alatt lévő területtel. A boszniai hadsereg egy 800 méter hosszú alagutat épített a szarajevói repülőtér alatt. A repülőtér az ENSZ ellenőrzése alatt álló semleges zóna volt, ezért a szerbek ezt nem bombázták. A bejárata egy közönséges családi házban volt. Magassága mindössze 1.5-1.6 méter, ezért csak meggörnyedt háttal lehetett benne közlekedni. Akár 40 kg gyógyszert, élelmiszert, cigarettát is vittek így. Itt is jártunk a túra során.

De láttuk az „orvlövészek útját” is, ahogy a frontvonalhoz legközelebbi legveszélyesebb utat hívták Szarajevóban. De igazából sehol sem volt biztonságos zóna. Kimenni a szabadba egyet jelentett elfogadni az esélyt a halálra. A szarajevóiak minden nap kockáztatták életüket, amikor vízért vagy kenyérért álltak sorba, és soha nem tudták, hogy a szerb lövészek mikor veszik célba őket, innen ered a „Szarajevó rulett” elnevezés.

Az orvlövészek útja mentén áll a parlament, az ikertornyok, egy kórház is, amelyeket folyamatosan bombáztak. De itt áll az ikonikus élénksárga Holiday Inn szálloda is, amelyet eredetileg az 1984-es Téli Olimpiai Játékokra építettek, a háború alatt pedig innen tudósítottak az újságírók. 

Neno, a túravezetőnk édesanyja bosnyák, édesapja pedig szerb és ezt mesélte:

„Édesanyám mindig magas sarkúban és kirúzsozva ment el otthonról. Amikor értetlenül faggattuk, hogy fog így támadáskor elmenekülni, akkor azt válaszolta, hogy szeretne csinos lenni a World Press fotókon. Ennyire volt mindenkinek elege a háborúból, és már nem törődött az életével.

“Olyan ez, mint a rák: megpróbálják meggyógyítani, de nem találnak megoldást, lassan elveszítjük az erőnket, és csak megpróbálunk túlélni.” – mondta egy túlélő a háborús eseményeket feldolgozó Galerija múzeum egyik videofelvételében. 

Hihetetlen, de a háború alatt virágzott a színház, zene, akkor indult a ma jól ismert Szarajevói Filmfesztivál is. A filharmónia rendszeresen próbált, táncoltak, zenéltek, sőt, szépségversenyt is rendeztek. Erről szólt a „kultúrális forradalom”, a tiltakozás egy formája.

Iskolába is jártak a gyerekek. Hetente egyszer valamelyik épület alagsorában tartották az órákat és a tanárok jártak épületről épületre. Az emberek igyekeztek normális életet élni, amennyire csak lehetett. Arra a kérdésre, hogy miért rendeztek filmfesztivált a háború alatt, azt válaszolták: “Miért van háború a fesztivál alatt?”

Egy híd lábánál állva Neno elmesélte nekünk a szarajevói Rómeó és Júlia történetét. Egy bosnyák nő és egy szerb férfi el akartak menekülni a városból, amikor a hídon rájuk lőttek. A férfi azonnal meghalt, a nő még vagy 15 percet élhetett. Annyi ideje maradt, hogy odakússzon és átölelje a szerelmét. Így, egymást ölelve találtak holtan rájuk…..Együtt temették el őket.

Egy kórház mellett elhaladva említi Neno, hogy az orvosok egyhónapos műszakban dolgoztak, mert nem engedhették meg maguknak, hogy a mindennapi ingázás miatt egyetlen sebészt is elveszítsenek.

Megérkezünk az egyik „Szarajevó rózsához”, amelyből több van a város különböző pontjain. Ezek a virág formában szétloccsant vérfoltokat szimbolizáló minták azoknak a támadásoknak a helyét jelzik, ahol legalább három ember meghalt. Többnyire kenyérért vagy vízért álltak sorba.

Aztán Neno további részleteket mesél el a háborúban szerzett tapasztalatairól.

“Egy robbantás után mindig vártunk néhány percet, mert gyakran történt rögtön utána egy másik, amely a helyszínre érkező mentőautót célozta meg.”

Neno a húskonzerv szobornál fejezi be a sétát. Ez az ENSZ által a szarajevóiaknak juttatott segélyszállítmányokban előforduló élelmiszerre utal. A probléma az volt, hogy a dobozokon 1981-es gyártási dátum szerepelt, vagyis 10 évvel korábban járt le.

Neno úgy emlékszik vissza, hogy olyan rossz szagú volt, hogy még a macskák és kutyák is fintorogva álltak odébb. Az édesanyja általában sok sót tett hozzá, hogy ne érezzék az ízét. 2007-ben állítottak szobrot a konzervdoboznak, és a történet iróniája, hogy 2014-ben mellette kapott helyet az ENSZ épülete is.

Neno aztán így zárta a jó háromórás sétát:

„A háború örökre megváltoztatott. Az emberek szeretik a tűzijátékot, de én utálom őket, mert a háborúra emlékeztet. Két dolog van, amit soha nem utasítok vissza: kávé és csokoládé, mert ehhez nem jutottunk hozzá a háború alatt. A háború egy nagy lecke volt, hogy semmi nem szabad biztosra venni az életben.”

Az 1995-ös Daytoni Egyezmény a háború végét jelentette, és hivatalosan véget vetett a bosnyákok, szerbek és horvátok közötti ellenségeskedésnek, a valóságban azonban jelentős a megosztottság.

Ajánlott városnéző programok Szarajevóban angolul:

• Neno and friends East meets West free Sarajevo walking tour
• Neno and friends war scars and new times free walking tour
• Sarajevo insider tour: Times of misfortune tour (includes the visit to the tunnel of hope)
• Meet Bosnia travel agency: Sarajevo Food & Craft tour
• Meet Bosnia travel agency: Fall of Yugoslavia | Sarajevo Siege Tour
• Meet Bosnia travel agency: Olympic Tour in Sarajevo (visit the Olympic mountains, Olympic Museum, visit Olympic Stadion, Olympic village, jumping slopes)

Ajánlott múzeumok Szarajevóban

A városban több háborús tematikájú múzeum is van, de ha csak egyet nézel meg, akkor az legyen a srebrenicai tragédiát feldolgozó Galerija múzeum. 1995. július 11-én Srebrenicában több mint 8000 férfi és 12 évesnél idősebb fiút végeztek ki, számtalan családnak örökké be nem gyógyuló fájdalmat okozva. A mai napig folyik az áldozatok azonosítása. A múzeum személyes történeteken keresztül szívbemarkolóan közel hozza a háború borzalmait.

A War Childhood (Gyerekkor a Háborúban) múzeumban olyan játékok és egyéb tárgyak vannak kiállítva, amelyek mögött egy-egy történet áll arról, hogy mit jelentett ez egy gyermek számára a háború alatt. Az alábbi Endemikus Növények és Latin Nyelvtan mellett például az alábbi gondolat áll:

„Téli reggel volt, egyedül feküdtem a hálószobámban a kanapén, amikor megszólalt a légiriadó sziréna. Hallottam, hogy betörik az ablaküvegem. Nagyon megijedtem. Amikor anyám belépett a szobába, megfordultam, és láttam, hogy az ablakon beszakadt repeszdarab az Endemikus Növények és a Latin Nyelvtan című könyvek közé csapódott be.”

Az Olimpiai Múzeum Szarajevó nagy presztizsű eseményéről szól, amikor 1984-ben minden idők legnagyobb szabású Téli Olimpiájának adott otthont. Minden készen állt a megynyitó előtti nap, csak éppen hó nem volt. Allítólag nagyon imádkoztak érte és másnap csoda történt, Szarajevóban fél méteres hó esett! A múzeum nem túl nagy, de szerintem a sportkedvelőknek megéri a 12 konvertibilis márkát (6 euró).

Ajánlott szállások Szarajevóban:

Olcsó:

Apartman White River: egy privát apartman egy nagy családi házban, a Jajce laktanya mögött. Egyszerű, tiszta hely, kilátással a városra. A Sebilj 10 perces sétával érhető el. Ha nem bánod, hogy a szálláshoz meredeken felfelé vezet az út, ez egy nagyon jó ár-érték arányú szállás a belváros közelében. En itt aludtam, és bármikor visszamennék.

Old Town Studio: a Galamb tértől pár percre, egy régebbi lakóház földszintjén. Ez jó választás lehet, ha Baščaršijához a lehető legközelebb szeretnél megszállni.

Beautiful View of Sarajevo Center: Ha megfizethető áron szeretnél nagyszerű panorámát élvezni közvetlenül az apartmanból, ez a Baščaršijától 1,8 km-re található szállás nagyon jó visszajelzéseket kapott.

War Hostel: ez egy különleges szállás, nem azért mert kényelmes, hanem mert egyfajta háborús múzeum, amelyet az a család üzemeltet, aki ott élt a háború alatt. Itt a vendégek valóban képet kapnak arról, hogy milyen volt a háború alatt élni. A modern felszereltség (villany, wifi, meleg víz, stb.) nem hiányzik, de nincsenek esti bulik. Helyben lehet tematikus túrákra is jelentkezni.

Középkategóriás szállodák

Studio Apartments Siesta: jobb fekvése nem is lehetne, mindössze egy percre Sebiljtől

Casa ARTEE Free Parking: egy modern lakás saját parkolóval, tökéletes fekvéssel, kiváló választás elérhető áron

Miaap Apartments: központi fekvésű, rendezett és stílusos apartman

Hotel Holiday: megszállhatsz az ikonikus Holiday Inn szállodában, amelyet az 1984-es Téli Olimpiai Játékokra építettek. A háború alatt ez volt a nemzetközi tudósítók bázisa a „Sniper Alley” (Orvlövészek útja)  mentén, és mindig része a háborús témájú városnéző programoknak.

Csúcskategóriás szállodák

Hotel Europe: Szarajevó egyik leghíresebb szállodája, amely már 130 éve áll Szarajevó szívében, a népszerű Baščaršijában.

Swissotel Sarajevo: ez a modern szálloda kortárs design szobákkal 10 perces autóútra található a Latin hídtól és 5 percre a repülőtértől. A konyha az európai és a közel-keleti keveréke. A szálloda wellnessrészleggel is rendelkezik.

Travnik

Travnik az oszmán időkben Mostarhoz vagy Szarajevóhoz hasonló kereskedelmi központ szerepet töltött be. Európa Isztambuljának is nevezték, mert az 1903-as tűzesetig Bosznia legkeletiesebb hangulatú városa volt. Travnik egy pár óra alatt bejárható város, amelynek fő attrakciója a “Színes Mecset”. Bár elsőre azt gondolnánk, hogy ez a belsejére vonatkozik, de valójában a különleges külső dekorációjáról kapta nevét és az egész Balkán egyik legszebb mecsetjének tartják. Ezen kívül Travnik a boszniaiak számára egyet jelent Ivo Andrić Nobel-díjas íróval, aki itt született és akinek legismertebb munkája a “Híd a Drinán”.

A város fölött tornyosuló erőd önmagában nem túl érdekes, de a kilátás miatt mégis érdemes felmenni. Az erőd mellett ered a “Kék Víz” (Plava Voda) nevű patak, amely dús növényzeten vág utat magának és a hegy aljára érkezve irányt váltva folyik tovább az óvároson. A patak mentén kiépített éttermek a város egyik leghangulatosabb része, ahol érdemes egy ebédet vagy kávét elfogyasztani.

Jajce

Jajce egy kisváros a Pliva és Vrbas folyók találkozásánál. Közvetlenül a város központjában van a Pliva vízesés, amely több szinten ereszkedik lefelé és végződik egy 22 méteres vízesésben. Ezután érdemes elmenni a szomszédos Pliva tóhoz és a mellete lévő 24 egymás mellett álló külön házakhoz kapcsolódó vizimalmokhoz.

Banja Luka

Boszniában szinte bárhol járva gyönyörű tájon haladhatunk, a Jajcéból Banja Lukába vezető úton a Vrbas kanyonon át vezet az út.

Banja Luka nem egy felkapott turistacélpont. Aki idejön, az a Vrbas folyóra megy raftingolni, de magát a várost kevesen nézik meg. Nem mondom, hogy ez a legszebb város, de érdemes megállni és ez Republika Srpska fővárosa.

Itt cirill betűket használnak és feltűnő, hogy a kék-sárga nemzeti zászlót itt sehol nem lehet látni, helyette a szerb zászló színei lobognak. A háborút lezáró 1995-ös Dayton egyezmény két részre osztotta az országot, a bosnyákok és horvátok lakta Föderációra és az említett Szerb Köztársaságra. A két területnek külön parlamentje van, áram-és telefonszolgáltatója, postahivatala, rendőri szolgálata, és minden etnikumnak külön iskolarendszere, ahol az egymásétól nem sokban különböző horvát, szerb és bosnyák nyelven a történelmük saját verzióját tanulják. A háború elmélyítette az etnikumok közötti ellentéteket, de ebből egy átlagos utazó semmit sem vesz észre. Észrevétlenül lépünk át a boszniai Szerb Köztársaság területére.

A boszniai háború teljesen megváltoztatta a város etnikai összetételét és alig maradtak bosnyákok, ellenben tömegesen érkeztek az ország más részéből az otthonukból elűzött szerbek. A háború alatt a város mind a 16 mecsetjét lerombolták, köztük a legismertebb Ferhadija mecsetet, amely előtte az UNESCO Világörökség része volt. Az etnikai feszültségek miatt az újjáépítés is sokat tolódott és csak 2016-ban nyitották meg. November 7-ét, amikor szószerint a földdel tették egyenlővé a mecsetet a bosznia szerb csapatok, majd a helyén parkolót alakítottak ki, hivatalosan a mecsetek napjának választották Bosznia-Hercegovinában.

A másik fontos látnivaló, ami az interneten keresgélve először feltűnik, az a Megváltó Krisztus ortodox templom. Az 1920as években épült templomot a második világháborúban német csapatok bombázták, majd az Usztasa horvát ultranacionalista és fasiszta szervezet földig rombolta. A jugoszláv időkben nem foglalkoztak az újjáépítésével és csak 2009-ben fejezték be az újjáépítését. Az eredeti templom a Szentháromság nevet viselte, de azóta azt már egy másik templom kapta, igazából már nem remélték, hogy sikerült újjáépíteni. Az ortodox templomokra jellemzően élénk színes freskók borítják belsejét.

Nekem ugyan idő híján kimaradt, de érdemes megnézni a Trappista kolostort is Banja Lukától néhány kilóméterre.

Egy évszázaddal ezelőtt ez volt a világ legnagyobb trappista kolostora, ahol több mint 200 szerzetes lakott, de mára a legkisebb, mindössze két szerzetes él itt. A mai napig készítik a híres trappista sajtot, innen kapta a régió a Trappisti nevet. Először a franciaországi Port-au-Salut apátság szerzetesei készítették a 18. században, majd a ciszterci trappisták elhozták a titkos receptet Banja Lukába, ahol a hagyomány azóta is létezik. A sajt nagyon népszerű manapság hazánkon kívül Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában.

Tito titkos bunkerje Konjicban

Ez az egyik legkülönlegesebb program Boszniában. Tito, Jugoszlávia egykori elnökének katonai bunkerje mérnöki remekmű volt és Jugoszlávia legnagyobb titkos bázisa. A „jugoszláv paranoia”, a külföldi fenyegetéstől sőt egy esetleges nukleáris támadástól való félelem hatalmas katonai projektek létrehozására késztette Titót. 280 méter mélyen a hegy alatt épült, minden olyan létesítménnyel, amely lehetővé tette a kommunista elit számára, hogy biztonságban maradjon, és akár hat hónapon keresztül kormányozza az országot atomtámadás esetén.

Amióta csak 2011-ben megnyitották a látogatók számára, egyre népszerűbb lett, de sok turista még mindig nem tud róla. A Szarajevó és Mostar között félúton lévő Konjic ugyanis elsősorban rafting paradicsomként ismert.

A hegy belsejében megépített bunkert egy félreeső helyen álló közönséges családi házon keresztül lehet megközelíteni. 1979-ben készült el, egy évvel Tito halála előtt azzal a céllal, hogy a jugoszláv vezető és 350 vezető politikus menedékbe tudjon vonulni. Csak Tito és négy másik ember tudott róla.

Nincs bizonyíték arra, hogy személyesen meglátogatta volna, de valószínű, mert annyit költött rá. Egészen pontosan 4,6 milliárd dollárba került a jugoszláv népnek. Az egész építkezést titokban tartották, és biztosították, hogy még a munkások is hallgassanak a monumentális projektről. Minden munkás csak egy hónapig dolgozott. Bekötött szemmel vitték oda őket, és fogalmuk sem volt arról, hogy min dolgoznak. Ők meg nem kérdezték. Örültek, hogy a kormánynak szüksége van rájuk és kész.

A bunkerben volt telekommunikációs rendszer, konyha (külön egy Titónak, egy másik pedig a felsővezetőknek), klíma, generátor stb. Áramszünet esetén 8 másodpercen belül betudták volna kapcsolni a tartalék generátorokat. Tűz esetén a hidegzuhany 18 másodpercen belül automatikusan működésbe léphetett volna.

Még a levegő keringtetésére is pontos tervek voltak, vagyis arra hogy engedjék ki az elhasznált levegőt és engedjenek be friss levegőt. Az ivóvizet a közeli Neretva folyóból szivattyúzták volna. Egy atomtámadás esetén teljesen le is tudták volna zárni a bunkert. A politikai megbeszélésekre két parlamenti üléstermet is kialakítottak, amelyeket folyosó kötött össze. Így egyszerre két találkozót is megtarthattak volna úgy, hogy közben Tito a kettő között oda-vissza megy.

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Számos telefon és írógép tette volna lehetővé a belső és külső kommunikációt az üzenetek dekódolásával.

Tito hálószobája egyszerű volt, csak egy kicsit nagyobb franciaágya volt mint a feleségének és a miniszterelnökének.

Hihetetlen, de ez a bunker csak egy Tito megalomán és paranoiás projektjei közül. Körülbelül 100 titkos katonai bázist épített fel különböző országokban. Sok közülük még mindig feltáratlan.

Mostar és az Öreg Híd

Sokan csak egy rövid, néhány órás látogatásra állnak meg Mostarban, pedig a város hangulatát este lehet a legjobban élvezni, amikor elcsendesül, eltűnnek a tömegek és az óváros az Öreg híddal együtt fénybe borul.

Bár a felújjítás folyamatosan zajlik, a központban még most is ott magaslik néhány szétbombázott épület, folyamatosan emlékeztetve a háborús eseményekre.

Mostarban egész más volt a helyzet mint Szarajevóban. Itt két része volt a háborúnak. 1992-ben április és június között a bosnyák és horvát csapatok együttesen harcoltak a szerb többségű jugoszláv hadsereg ellen. Számos épület és műemlék esett áldozatul, és 90 ezren elmenekültek Mostarból. A háború azonban fordulatot vett és a korábban szövetséges horvátok és bosnyákok 1993 június és 1994 április között egymás ellen fordultak miután kitudódott, hogy a szerb és a horvát elnök titokban Bosznia-Hercegovina felosztásáról állapodott meg. A boszniai horvát védelmi erők harckocsija november 8-án addig lőtte a több mint 400 éve Nagy Szulejmán Oszmán uralkodó idején épített Öreg hidat, amíg november 9-én az a Neretva folyóba nem omlott. Itt nem csak egy hídról volt szó. Ez volt a város lelke, az identitása és minden elárult a háború kegyetlenségéről. Mostar volt Bosznia-Hercegovina legleromboltabb városa.

A washingtoni megállapodás 1994 márciusában lezárta a boszniai horvátok és bosnyákok háborúját, amelyben két ezren meghaltak és etnikai hovatartozás alapján két részre osztották. A város nyugati részében a horvátok, keleti részében a bosnyákok élnek, külön iskolával, postahivatallal, áram-és telefonszolgáltatóval, buszállomással. A horvátok közül sokan még soha nem mentek át az Öreg hídon. Pedig a háború előtt nem számított ki volt horvát vagy bosnyák, mert ők elsősorban mostariak voltak. A bosnyákok nem is voltak nagyon muszlimok, csak be kellett sorolni őket valahova. De ha már besorolták őket, a háború óta megerősödött a valláshoz tartozásuk.

Az Öreg híd nemzetközi összefogással helyreállt. Az eredeti híd köveit a Magyar Honvédség búvárai emelték ki. Az újjáépített híd átadását a nemzetközi médiumok is közvetítették akkora jelentősége volt. Ma pedig helyi fiatalok, illetve megfelelő gyakorlattal bárki vállalkozhat, hogy leugrik a hídról némi fizetségért a járókelők szórakoztatására.

Ajánlott városnéző programok Mostarban (angol nyelven)

 A „Jugoszlávia Halála” (Death of Yugoslavia) programon vittek el bennünket többek között egy a hegy belsejében kialakított tikos bázisra, amely 100 vadászrepülőt is tudott állomásoztatni, a „jugoszláv paranoia” egyik jó példája. Emlékszem, Miran az idegenvezetőnk kitett minket a sötétben és azt mondta sétáljunk egy kicsit, így érezzük át igazán a hangulatát. Majd kicsit arrébb várt minket az autóval. Sokat tanultunk a jugoszláv időkről, amikor Mostar egy virágzó ipari város (alumínium, vegyipar és élelmiszeripar) volt és naponta 50 busszal szállították a dolgozókat, a lakosság pedig duplájára nőtt. A háború mindezt tönkretette, és a munkanélküliség most talán a 40%-ot is meghaladja.

Egy másik ingyenes városnéző túrán (Sheva Free Walking Tour) is fantasztikus idegenvezető mesélt a város látnivalóiról, és a háborús eseményekről.  Megmutatta azokat az üzleteket, ahol még igazi kézzel készített és nem kínai rézműves dolgokat árulnak, de azt az utcát is, amely egykor a frontvonal volt, és mesélte az akkori életéről.

„Amikor már elfogyott a tartalék élelmiszerünk, halat fogtunk a folyóból. Pecázással tölteni az időt azonban  túl veszélyes lett volna a háborúban, ezért robbantással fogtuk ki a halakat. Ne akarjátok megtudni milyen az élet a háború alatt. Nem kívánom senkinek.”

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Ezek a személyes tapasztalatok még inkább tudatosítják, hogy mekkora kincs a biztonság, amit a világ számos pontján természetesnek veszünk.

Mostar legtöbb fontos látnivalója az óvárosban található, amely az UNESCO Világörökség része. A régi város nagy része elpusztult, de ugyanabban az oszmán stílusban újjáépítették.

Itt található a görbe híd (Kriva ćuprija), Mostar legrégebbi hídja, amelyet 10 évvel az Öreg híd előtt fejeztek be, és amely úgy tűnik, a híres 1558 körül épült híd kisebb változata. Ez is egy rekonstrukció, azóta, hogy 2001-ben az árvíz elpusztította.

A keleti oldalon lévő macskaköves utca Kujundžiluk, ahol hagyományosan a rézművesek üzletei sorakoznak. Még mindig megfigyelhető, ahogy kalapálják a rezet. De vigyázz, sokan kínai termékeket árulnak. (keresd a BADZAK 1918-at, amely generációk óta árul kézzel készített kézműves termékeket).

Ne hagyd ki Mostar egyik híres mecsetjét, a Koski Mehmed-Pasha mecsetet, amelyre szép kilátás nyílik az Öreg hídról. A Karadzoz bég mecsethez hasonló stílusa van, amely valószínűleg mintaként szolgált hozzá. A mecset gyönyörű belső terében festett falfestmények és egy lenyűgöző szőnyeg található, amelyet Ferenc József osztrák uralkodó ajándékozott. A mecset megtekintése ingyenes, de 2 euróba kerül felmenni a toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Mostarban van néhány oszmán stílusú ház (Bišćevića Ház, Muslibegović Ház), ezek közül a Kajtaz ház a legszebb példa.

A macskaköves óvárost elhagyva jutsz el a felújított városközpontba, ahol a modern üzletekkel és éttermekkel teli Braće Fejića utcán sétálhatsz.

Itt áll Mostar legfontosabb mecsete, az 1557-ben épült Karadoz bég mecset. A háború alatt erősen megsérült, de teljesen felújították. A mecsethez tartozik egy régi muszlim temető is, gyönyörű sírkövekkel.

De szívszorító a mecset mellett a főutca mentén álló kis temető tele sírkövekkel, amelyeken ugyanaz a halálozási év áll. A legtöbb fiatal, akik a boszniai háború idején haltak meg. A temető azért van a városközpontban, mert a temetések gyakran ideális támadási célpontok voltak. Így éjszaka temették el mindössze néhány ember jelenlétében a halottakat.

Közvetlenül a mecsettel szemben áll Mostar legújabb múzeuma, amit a Háború és Népirtás Áldozatainak 1992–1995 szenteltek. Mindenképpen érdemes megnézni, ha többet szeretnél megtudni a boszniai háborúról, amely elválaszthatatlan Mostar és az ország történelmétől.

Továbbsétálva hamarosan elérsz a Musala térre (Trg Musala) és a Musala-hídhoz, ahonnan a Neretva folyóra is szép kilátás nyílik (de nem az Öreg-hídra). A Musala-híd közismert korábbi neve a Tito-híd.

Az Alekse Šantića volt az az utca, amely a horvát és a bosnyák haderőt elválasztó frontvonalat jelölte, és az egész háború legintenzívebb harcait látta. Ennek mentén több épület is magán viseli a bombázások nyomait, amelyeket pénzhiány miatt azóta sem újítottak fel.

Az egykori frontvonal mentén áll az elegáns sárga Gimnazija “Aleksa Šantić”, amely 1896-ban, az osztrák-magyar uralom idején épült mór építészeti elemekkel. Ez egykor a legrangosabb középiskola volt, amely minden etnikai csoportból fogadta a diákokat: szerbeket, horvátokat, bosnyákokat és zsidókat. A felújítások 2009-ben fejeződtek be, de néhány osztály kivételével a horvát és bosnyák diákok két különálló tanterv alapján tanulnak. Ez volt az egyik első olyan iskola Bosznia-Hercegovinában, amely különböző etnikai csoportokat integrált.

Közvetlenül a Zrinjevac park szélén áll egy hatalmas, elhagyatott tízemeletes épület és egykori part, amelyet mindenki Mesterlövész-toronyként ismer, és így használták az 1990-es évek ostrománál.

A legjobb kilátópontok Mostarban

Mostarban nem tuja megállni az ember, hogy ne készítsen millió fotót az Öreg hídról minden lehetséges szögből, annyira lenyűgöző. Az alábbiakban összefoglaltam azokat a helyeket, ahonnan a legjobb panoráma nyílik az Öreg hídra és Mostarra. Este a legszebb és legjobb hangulatú a város, amikor ki van kivilágítva, ezét mindenképpen érdemes maradni éjszakára.

– A Neretva-part az Öreg-híd lábánál, ahonnan a motoros hajók is indulnak a túrákra

– A motorcsónakról is készíthetsz jó fotókat

– A Koski Mehmed-Pasha mecset minatetje (8KM~4EUR)

– A Koski Mehmed-Pasha mecset hátsó terasza, csak mögé kell sétálni

– Kiváló kilátás a Lučki Mostról (az Öreg híd után következő híd)

– A Kujundžiluk utca, ahol a rézműves üzletek vannak elkezd felfelé emelkedni és visszanézve nagyszerű kilátás nyílik az Öreg hídra

– Kávézó/bár panorámás kilátással: Bijeli bár, Café Terasa, Café Bridge (a híd lábánál lévő toronyban), Café Karma

– Ebéd/vacsora panorámás kilátással: Ćevabdžinica Košćela, Babilon étterem, Restorant Labirint

– A Szent Péter és Pál katolikus templom 107 méter magas harangtornya (6KM~3EUR) nagyszerű kilátást nyújt a városra, de nem az Öreg-hídra

– A Skywalk a Fortica Parkban egy új látványosság, egy 35 méter hosszú átlátszó aljú sétány, kilátással Mostarra

Szállás Mostarban

Alacsony árfekvésű

Pansion Oscar Summer Garden (booking.com értékelés: 8.5)

Valószínűleg ez a legjobb olcsó szállás közös terasszal, teljesen felszerelt konyhával, koktélbárral és egy étteremmel.

TIRYAKI (foglalási áttekintés: 9.3)

A központi fekvésű vendégház minden apartmanja hegyekre néző terasszal és saját parkolóhellyel rendelkezik. Ideális, ha olcsóbb szállást keresel anélkül, hogy azon aggódnál, hol parkolj le. A helyszínen kerékpár és autó is bérelhető.

Középkategóriás

Elegant Studio Apartments Lasta (foglalási értékelés: 9,9!)

A stílusos, modern apartmanok tökéletes helyen találhatók néhány száz méterre az Öreg hídtól, és a legjobb az, hogy a tetőteraszról gyönyörködhetsz a városra nyíló kilátásban, ami minden bizonnyal emlékezetessé teszi a tartózkodásod!

Urban Residence Apartments (foglalási értékelés: 9.4)

A tágas, modern, konyhával, kanapéval ellátott apartman egy rövid sétára található az Öreg hídtól. Tökéletes hely párok számára.

Residence Riverside (booking.com értékelés: 9,5)

Mindössze 130 méterre a régi hídtól, minden apartman ülősarokkal és erkéllyel rendelkezik, valamint autó- és kerékpárkölcsönzés is lehetséges házon belül (9.5. értékelés)

Villa Hodžić (booking.com értékelés: 9.5)

Az Öreg hídtól 700 méterre található modern apartman tökéletes párok és családok számára. Konyhával, teljesen felszerelt konyhával, hűtőszekrénnyel és mosogatógéppel, terasszal és ülősarokkal rendelkezik.

Muslibegovic-ház nemzeti emlékmű (booking.com értékelés: 9.3)

Ha valami különlegeset keresel a város szívében, ez a szálloda egy felújított történelmi épületben található közvetlenül az óvárosban. A szobák egyedi oszmán-bosnyák dizájnnal, régiségekkel díszítettek, a szomszédos kertben pedig rózsák és pálmafák állnak.

Magas kategóriás szállás:

Hotel Mepas: (booking.com értékelés 9.2)

A szálloda egy bevásárlóközpont része, ahol mozi, kávézók és bárok, üzletek, bank, pénzváltó, fodrászszalon, játszószoba és bowlingközpont található. A mostari hídtól 1,5 km-re található szálloda medencével és wellness részleggel várja vendégeit. Családok számára tökéletes.

Hotel Eden (booking.com értékelés 8.4)

Ez a szálloda mindössze 5 perc sétára van a belvárostól és minden kényelemmel rendelkezik: egy étterem, amely helyi alapanyagokból készült hercegovinai ételeket, valamint helyi és nemzetközi borok széles választékát kínálja. A wellness részlegben medence, szauna, törökfürdő és edzőterem található.

Kravice, Blagaj, Počitelj, Medjugorje

Mostar környékén több látnivaló van, amire érdemes egy külön napot szánni. A 21 méter magas Kravice vízesést “mini Niagarának” is becézik. Blagaj faluban pedig egy 200 méter magas szikla tövében a Buna folyó forrásánál áll a fényképre kívánkozó Dervis kolostor, amit az oszmán uralom idején építettek a 16.században. Počitelj falu a Neretva folyó partján pedig különösen szép a tetején álló mecsetből nézve. Végül pedig mindössze 25 km-re Mostartól Medjugorje Európa egyik legnagyobb zarándokhelye, ahova évente egy millióan is ellátogatnak.

Itt található a Jelenések hegye, ahol 1981. június 24-én hat fiatalnak megjelent Szűz Mária és beszélt hozzájuk, azóta már többször is. Ennek reményében érkeznek a zarándokok tömegesen Medjugorjéba, amely a csoda előtt Hercegovina jelentéktelen kis települése volt. Körülbelül 20 perc alatt lehet felérni a nem túl könnyű kiépítetlen sziklás ösvényen a csoda helyén álló Szűz Mária szoborhoz. Mégis idősek, betegek is teljesítik, egyesek mezítláb teszik meg az utat. A Szűzanya szobra körül csoportosulnak a zarándokok, sokan térdelve imádkoznak. Különleges hangulat van ott a hegyen, amit még az is érez, aki csak turistaként és nem zarándokként látogat oda.

A hegy aljára visszaérve egy gyalogos ösvényen negyedóra alatt el lehet jutni a Főtemplomhoz. A templom mögött egy 200 méteres ösvény vezet a „könnyező térdű” keresztre feszített Jézus szobrához. A nevét onnan kapta, hogy Jézus térdén láthatóan valamilyen folyadék szivárog, amit csodának tartanak. Sorokban álltak az emberek a szentmise előtt, hogy megérintsék Jézus térdét.

A templom mellett fut Medjugorje egyetlen utcája ahol a szállodák és a számtalan kegytárgy árus sorakoznak. Erdemes akár az éjszakát is itt tölteni, egy szentmisén résztvenni vagy csak a főutca zarándokokkal teli forgatagát élvezni.

Trebinje

Az ország legdélebbi részén, mindössze 30km-re fekszik Dubrovniktól Trebinje, amely igazi meglepetés. Mostar és Szarajevó mellett ez az egyik legjobb hangulatú város. Ez Republika Srpska, vagyis a Boszniai Szerb Köztársaság területén fekszik.

A Trebinjébe vezető gyönyörű út a hosszan elnyúló Bileća tó mentén vezet, majd ereszkedik le meredeken a város felé.

Trebinje egyik fontos látnivalója a Trebišnjica folyó fölött ívelő Arslanagića híd, amely az oszmán időkben, a 16.században épült. 1965-ben egy áradás elvitte és az építőkövei éveken át egy mezőn voltak kiterítve. 1970-ben megszámozták, majd egy másik helyre szállították a köveket és a mostani helyén felépítették. A híd egyébként egy tehetős az Oszmán Birodalom szolgálatában álló családról kapta nevét.

    

A hídtól fél óra alatt meredek úton lehet feljutni a hegy tetején álló Hercegovačka Gračanica 2000-ben épült szerb ortodox kolostorhoz, amelyet a koszovói, a szerbek számára nagy jelentőségű Gračanica kolostorról mintáztak. Fantasztikus a kilátás a városra és igazi meglepetés az ortodox templom színes freskókkal díszített belseje. Egy kávézó is működik itt, úgyhogy már a kilátásért érdemes feljönni. Ezután leereszkedtünk a hegyről és a hídhoz visszaérkezve végigsétáltunk a folyóparti ösvényen a városközpontba.

Trebinje központjában hangulatos folyóparti éttermek közül lehet választani és az erőd falai mögött meghúzódó kis óvárost sem szabad kihagyni. Tágas parkok, fákkal övezett árnyas terek teszik nagyon hangulatossá a városközpontot.

Trebinjétől 5km-re áll a 15.századi Tvrdoš ortodox kolostor, amely szintén kihagyhatatlan. A bejáratnál egy kék vászon leplet adnak, amit a lábunk köré kell tekerni a látogatáshoz. Több kolostor is van a környéken, de ez a leginkább kiépített, évszázados hagyományú borospincékkel és egy hatalmas szuvenír bolttal.

Tvrdoš ortodox kolostor

Višegrad

A kevesebb mint 6000 lakosú kisváros a híres Drina és Rzav folyók találkozásánál fekszik a Boszniai Szerb Köztársaságban, ahol Trebinje és Srebrenica is. De ahogy már említettem, turistaként keveset lehet észrevenni a két országrész között fennálló feszültségből, hiszen az ország mindkét részén szívesen látják a látogatókat.

Az 1990-es években, a háború előtt Višegrad lakosságának körülbelül 60%-a bosnyák volt, de mára a bosnyákok az itteni lakosság mindössze 5%-át teszik ki.

Mivel Višegrad mindössze 10 km-re van a szerb határtól, ideális megálló ha Szarajevóból Belgrádba utazol.

Višegrad két fő látnivalója: a Mehmed Paša Sokolović híd, amelyet az oszmán korban építettek és Andrićgrad (Andrić városa).

Viszont ha nem is tervezel Szerbiába menni, akkor is érdemes ellátogatni. Legutóbb én is csak a két jól ismert várost, Mostart és Szarajevót érintettem, de sokkal jobban segít megérteni egy országot, ha a vidéki kisvárosokat, akár falvakat is megnézzük. 

Ivo Andrić, a Nobel-díjas bosnyák író leghíresebb “Híd a Drinán” című könyve az UNESCO Világörökség részét képező 16.századi oszmán kori višegrádi történelmi Mehmed Paša Sokolović hídra utal. A szemközti hegyoldalban vezet felfelé egy ösvény ahonnan a legszebb a kilátás a hídra. Innen indul a  drótkötélpálya is amivel akár át lehet “repülni” a folyó felett, és mindenki számára nagyon jó program a hajókázás a Drina folyón.

A 15 millió eurós Disney-szerű negyed, Andrićgrad, meglehetősen ellentmondásos hely, de mindenképpen érdemes megnézni. Ezen a helyen ugyanis egy sportkomplexum állt, amely a boszniai háború idején koncentrációs táborként működött, ahol bosnyák muszlimokat kínoztak és végeztek ki. Ezért az egész koncepció puszta provokációnak is tűnhet. A filmrendező azonban kifejtette, hogy egy olyan multikulturális helyet szeretett volna létrehozni, amely származásától függetlenül összefogja az embereket.

A 23 000 km2-es várost Emir Kusturica, a világhírű szerb filmrendező álmodta meg és nevezte el Ivo Andrić (1892-1975) költő után, aki Travnikban született, de apja halála után nagynénje Višegradban nevelte fel. Kusturicának olyan tervei is vannak, hogy a várost az író híres könyve alapján készült film díszleteként használja.

Hivatalosan 2014. június 28-án avatták fel három évnyi építkezés után, pontosan 100 évvel azután, hogy Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget Szarajevóban.

Andrićgrad egy hídon keresztül megközelíthető mesterséges szigeten áll. Furcsa hely ez, ahol egy modern környezetben az építészeti stílusok következetlenül keverednek. A “kőparadicsom” kulturális központként működik színházzal, mozival, galériával, ortodox templommal, szállodával, éttermekkel és kávézókkal. Minden a turizmusról szól. Egyesek szerint ez merő giccs. Nos, a projekt költséges volt, és remélhetőleg megérte a befektetést, és a terveknek megfelelően munkahelyeket teremtett. A Boszniai Szerb Köztársaság kormánya 49 százalékos, Kusturica pedig 51 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a projektben.

Kusturica egyébként mindössze 30 km-re Mokra Gorában is épített egy várost, Drvengradot, amit az “Life is a Miracle” (Az élet egy csoda) film forgatására használt. Ez ma már népszerű turisztikai látványosság és filmfesztiválnak is otthont ad.

Andrićgrad néhány nevezetes díszpolgára: Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, aki az egyik befektető, valamint Novak Djokovic teniszező.

A belvárostól rövid sétával elérhető a régi vasútállomás, amely az Osztrák-Magyar Birodalom idején épült híres vasútvonalhoz tartozott és Višegradban van az egyetlen még működő szakasza is. Építésekor (1903–1906) a szerb határ közelsége miatt az osztrák-magyarok számára stratégiai jelentőségű volt. Akkor a világ legdrágább vasútja volt, azt mondják, hogy 1 km vasút 1 kg aranyba került. 1974-ben a Višegrad–Szerbia vonalat leállították, de a közelmúltban visszaállították a Mokra Gora–Višegrad vonalat turisztikai attrakcióként.

Srebrenica – Potočari emlékhely

1995.július 11-én a boszniai szerb csapatok több mint 8000 bosnyák muszlim férfit és 12 év feletti fiút végeztek ki Srebrenicában, a második világháború óta páratlan tömegmészárlásban. Az ENSZ békefenntartók pedig tétlenül nézték mindezt.

Srebrenica mellett az egykori ENSZ biztonsági zónával szemben álló Potočari emlékhelyen ma végeláthatatlan fehér kopjafák sorakoznak, amelyek száma egyre növekszik. 2002-ben Bill Clinton jelenlétében avatták fel. Akkor 600 halottat és azóta minden évben az évfordulón, július 11-én az újonnan azonosítottakat eltemetik. Buszok vitték a hozzátartozókat az eseményre, ahol azok a katonák felügyelték őket, akik sokan maguk végeztek az áldozatokkal…..

De miért is raktam ezt Bosznia-Hercegovina fontos látnivalói közé?

Az utazás egyben tanulás. Ha igazán el akasrz mélyedni a helyi kultúrában, akkor ne csak azt nézd meg ami a fotókon „szép”, hanem azt, ami a helyiek számára fontos.

Szarajevóból szerveznek egynapos programokat a tőle közel 3 óra útra található Srebrenicába, ahol személyes történeteken, az idegenvezető magyarázatán keresztül kapsz képet a srebreniai eseményekről.

A békefenntartókat 1992-ben még megmentőkként fogadták a boszniaiak a háború elején, de hamarosan rájöttek, hogy nem fogják megvédeni őket. Az ENSZ sokáig ételt, gyógyszert és békefenntartókat küldött, de közvetlenül nem avatkozott be a konfliktusba. Amikor azonban az etnikai tisztogatások országszerte elterjedtek, az ENSZ biztonsági zónákat létesített a háború elől menekülő civilek, elsősorban a boszniai szerb hadsereg elől menekülő bosnyákok számára. Srebrenica védelmét holland ENSZ katonák biztosították. Egy ponton a szerbek az ország 70%-át ellenőrizték, de az ország teljes területét akarták, ezért a biztonsági zónákat célozták meg, így vonultak be ma is érthetetlen módon ellenállás nélkül Srebrenicába.  

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Aztán összegyűjtötték a több ezer férfit és fiút elválasztva családjuktól és sortűzzel kivégezték őket.  

Sokan az erdőbe menekültek, de épp egy bosnyák sorstársuk, Ramo Osmanovic csalta ki társait. A szerbek utasították, hogy szólítsa név szerint a fiát, Nermint és mindazokat, akik az erdőben rejtőzködtek, hogy adják meg magukat, nem esik bántódásuk. Átverés volt. Aki kilépett kivégezték, köztük saját fiát, Nermint is és őt is. A szerbek mindezt filmre vették. A Szarajevóban álló „Nermin gyere….” szobor Srebrenica áldozataira emlékeztet.

Aki túlélte, 5 napon át menetelt a szabad zóna felé.

Elsődleges, másodlagos, harmadlagos tömegsírba helyezték őket, majd markolókkal összeszedték őket és másik sírba rakták át a maradványokat, így akarták eltűntetni a bűncselekmény nyomait. A testek emiatt roncsolódtak, volt akinek a csontjait öt különböző helyen találták meg. A túlélőket Tuzlába vitték menekült szállásra, ott várták a híreket.

Emlékszem, amikor a szarajevói idegenvezetőnk magyarázta, hogy sokan közel 30 év után sem tudtak túllépni a háborún. „Hogyan is léphetnek túl a történteken azok, akik még ma is várják a hírt, hogy férjük, gyermekük csontjait megtalálták és valaki hat gyermeket is elvesztett a tragédiában…..”  

Neum, a boszniai tengerpart

Ha tengerpart, akkor Horvátország vagy Albánia, esetleg Szlovénia jut eszünkbe, pedig Boszniának is van egy körülbelül 20 km hosszú hozzáférése az Adriához. Az egyetlen tengerparti város Neum. Nincs különösebb látnivaló Neumban, sem hangulatos óváros, ez tényleg a strandolásról, kikapcsolódásról szól. Hosszan végig lehet sétálni egy időnként strandokkal, éttermekkel megszakított tengerparti ösvényen. Ezenkívül rálátni arra a 2.5 km hosszú Pelješac hídra, amit 2022 júliusában adtak át a horvátok, kikerülve a boszniai részt. Korábban ugyanis csak a Bosznián keresztül lehetett Horvátország legdélebbi részeit, például Dubrovnikot elérni.

Bár az átutazó forgalom elkerüli, most is sokan jönnek horvát szomszédjához képest alacsonyabb árai miatt a bosznia-hercegovinai tengerpartra. Számos kisebb nagyobb szálloda meredeken épült a hegy oldalába gyönyörű kilátással a tengerre.

Remélem a fenntiek segítenek a boszniai utad megtervezésében. Ahogy látod, legalább egy hetet is el lehet it töteni annyi látnivaló van. Bosznia-Hercegovina egyben rafting paradicsom, amit a Neretva, Vrbas és Una folyókon is ki tudsz próbálni. Európa egyik legkompplikáltabb országa rendkívül tanúlságos úticél.