Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Területe: 51 209 km2

Népessége: 3.271 millió

Péznem: Konvertibilis márka, az árfolyam az euróhoz rögzített, 1 EUR= 2 KM

Bosznia-Hercegovina, a balkán szív alakú országa erdővel borított hegyekkel, folyókkal, vízesésekkel, egy kis tengerparti szakasszal a Kelet és Nyugat különleges találkozása, ahol egymás mellett zúg a templom harangja és szólít imára a müezzin. Ez egyben Európa talán a legkomplikáltabb országa.

A teljes neve Bosznia és Hercegovina, de röviden Boszniának hívjuk. Pedig ezt az egyszerűsítést a Herzegovina részen élők kimondott sértésnek veszik, ezért az országban járva igyekezzünk az ország teljes nevét használni. Földrajzilag a Dinári-hegység átlósan keresztülszeli északnyugat felől Montenegróig. A Horvátországhoz közel eső Hercegovina mediterrán klímájával ideális termőtalaj a gránátalmának, fügének vagy manndarinnak. Ezzel szemben Bosznia klímája sokkal hidegebb.

Az 1460as évekre az ország nagy része török befolyás alá került és a legtöbb város az oszmán időkben épült. 1878-ban a Berlini Egyezmény felszámolta az Ottomán Birodalmat és az Osztrák-Magyar Monarchiának kínálták fel Boszniát, amelyet 1908-ban annektált is. Ez a fejlődés időszaka volt. Utakat, vasutakat, hídakat építettek, a szénbányászat és erdőgazdálkodás vezető ágazatok lettek. Az európaiasítás jegyében változott az öltözködési stílus, a konyha, az építészet és mentalitás. A fejlődés ellenére azonban nagy volt a szegénység és a Monarchia  egyre nehezebben tudta kezelni a társadalmi elégedetlenséget.

1914. június 28-án egy fiatal szerb nacionalista, Gavrilo Princip Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget, az osztrák-magyar örököst és feleségét, Szófiát. Válaszul Ausztria hadat üzent Szerbiának, kirobbantva az első világháborút.

Bosznia az 1945-1990 között fennálló Jugoszlávia része volt, amelyet 1980-as haláláig Josip Broz Tito vezetett. Tito története bonyolult, hiszen vitathatatlanul egyesítette az országot, elősegítette a gazdasági stabilitást és az intellektuáis fejlődést, ugyanakkor több mint 250 000 horvátot, muszlimot és szerbet öltek meg, mert a rezsim gyökerestül kiirtotta a nacionalista szimpatizánsokat, és a nyílvános vallásgyakorlást is szigorúan korlátozták.

Mindössze 8 évvel minden idők legnagyobbszabású Téli Olimpiája után Szarajevóban, amely nagy büszkeséggel töltötte el az országot, az ország háborúba sodródott 1992-ben. 

Hivatalos nyelv

Az országban a hivatalos nyelvek a bosnyák, a szerb és a horvát, amelyek szinte ugyanazok, olyan apró különbségekkel, mint az amerikai és brit angol, mégis például a cigarettán is mindhárom nyelven szerepel a figyelmeztetés. Mert a különbség a háború óta politikai jelentőséggel bír. Jugoszlávia bukásáig egy nyelvet, a szerbet használták az egész Balkánon. Utána azonban az egyes régiók függetlenségi törekvéseit erősítve a nyelvek elkülönültek egymástól.

Bosznia legérdekesebb látnivalói+útvonalterv

Mikor a legjobb Bosznia-Hercegovinába utazni?

A boszniai rész Szarajevóval hűvösebb, míg Hercegovinában mediterrán éghajlat uralkodik, kevesebb esővel, több napsütéssel és magasabb hőmérséklettel.

Boszniában a tél fagyos is lehet. A szarajevói Bjelašnica, Igman és Jahorina hegyek, ahol 1984-ben rendezték meg a Téli Olimpiai Játékokat ideális célpont síeléshez januártól márciusig. Ez azonban nem a legjobb időszak egy kulturális kirándulásra, bár Hercegovinában kevés a hó és enyhe a tél. A nyarak országszerte melegek, különösen Hercegovinában, de ilyenkor nyüzsögnek a városok, a teraszok pedig megtelnek helyiekkel és turistákkal.

Május-június és szeptember-október a főszezonon kívül talán a legjobb időszak Boszniába látogatni, amikor kellemes a hőmérséklet, kevesebb a túrista és alacsonyabbak az árak. Ha azonban az Adriai-tengerben szeretnél úszni, akkor persze nyáron érdemes menni.

Árak Bosznia-Hercegovinában

A nyár a fő turisztikai szezon, amikor az árak emelkednek, de Bosznia-Hercegovina még mindig megfizethető utazási célpont Európában.

Íme néhány példa az árakra:

Alacsonyabb árfekvésű privát szobák fürdőszobával: 25-25 EUR

Ƈevapi, a legnépszerűbb étel: 9-10 KM (4-5 EUR)

Kávé: 2-3KM (1-1,5 EUR)

Belépődíjak: 3KM-20KM (1,5 EUR – 10 EUR)

Mostar-Szarajevó vonatjegy: 14 km (7 EUR)

Mostar – Szarajevó Buszjegy: 28 km (14 EUR)

Taxi Szarajevón belül: 20 km (10 EUR)

Bosznia-Hercegovina legérdekesebb látnivalói+útvonalterv

Mit együnk Bosznia-Hercegovinában?

A nemzeti konyha a török, a közép-európai és a délszláv keveréke.

Reggelire érdemes megkóstolni a hagyományos pita ételeket: burek, zeljanica (spenót és sajt), sirnica (házi sajt) és krompiruša (burgonyával).

A Ćevapi (grillezett bárány- és marhakolbász) Bosznia-Hercegovina nemzeti étele. Általában friss hagymával és pita kenyérrel tálalják. Választhatsz, hogy öt vagy tíz darabot kérsz.

Sogan dolma: Darált hússal töltött sült hagyma.

Begova čorba: a legnépszerűbb borjúhúsból és zöldségekből készült leves.

Tufahija: dióval töltött párolt alma

Baklava

Végül ne felejtsd el megkóstolni a boszniai kávét vagy eszpresszót, mivel ez egy igazi kávéország. Itt az embereknek mindig van ideje elbeszélgetni egy kávé mellett naponta többször is.

Öltözködés

Annak ellenére, hogy a lakosság nagy százaléka muszlim, nincs szigorú öltözködési előírás, a nők gyakran farmert és pólót viselnek, míg mások kendővel takarják be a hajukat, és szerény ruhát viselnek. Azok, akik csadort viselnek és eltakarják az arcukat, nagy eséllyel az Öbölmenti országokból érkezett túristák. Szarajevó az utóbbi időben népszerű turisztikai célponttá vált, közvetlen járatok is indulnak Szaúd-Arábiából.

Amit Irakba utazás előtt tudni érdemes

Milyen az élet Iránban

Mit szabad és mit nem szabad Iránban

Etnikai összetétel és vallás

Az oszmán időkkben a szúfi hatású iszlám gyorsan terjedt és polgári előnyökért cserébe sokan áttértek, de korlátozások mellett a zsidók és keresztények is gyakorolhatták  vallásukat. Az iszlám fokozatosan 150 év alatt terjedt el a térségben, viszont csak a bosnyákok és az albánok tértek át tömegesen.

Boszniában három etnikum él egymás mellett, amely nagyjából a vallási hovatartozást is meghatározza. Az 1960-as évekig a szerbek voltak a három közül a legnagyobb közösség Boszniában, ma azonban a bosnyák muszlimok 50%-ot, a boszniai keresztény ortodox szerbek 30.78%-ot és a boszniai katolikus horvátok 15.43%-ot képeznek a lakosságon belül. Első ránézésre azonban senki nem tudja a másikról hova tartozik.

Ez a felosztás csak a 20.század eleje óta létezik, amikor a Bosznia területén élő katolikus illetve ortodox lakosságot horvátként illetve szerbként határozták meg.

Az, hogy a szerbek ortodoxok, a horvátok pedig katolikusok a véletlen szüleménye. 380-ban Theodosius császár, aki a Római Birodalom keleti felét irányította, elrendelte, hogy alattvalói térjenek át a kereszténységre. Ettől kezdve a keleti bizánci egyház nyelve a görög, míg a a római egyházé a latin volt. Amikor 395-ben a birodalom végleg kettészakadt, Európában a Drina folyó jelentette a birodalom két része között a határvonalat. Nagyjából a mai Horvátország és Bosznia tőle nyugatra, Szerbia és Macedónia régiói pedig keletre estek.

A háború (1992-1995)

A hat ország (Szlovénia, Macedónia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia) és két autonómia régió (Koszovó, Vajdaság) szövetségét alkotó Jugoszlávia bukása a nacionalizmus újjáéledéséhez vezetett, amellyel egyidejűleg az etnikai és vallási hovatartozás fókuszba került. 1991-re Szlovénia, Horvátország és Macedónia kikiáltotta függetlenségét. Szerbia és Montenegró azonban nem akarta, hogy Jugoszlávia szétessen, Jugoszlávia utódállama akart lenni.

A Bosznia-Hercegovinai Szocialista Köztársaságban a lakosság fele boszniai muszlim (bosnyák), egyharmada keresztény szerb, 17%-a horvát volt.

1992-ben Boszniában népszavazást tartottak, ahol a lakosság többsége a függetlenségre szavazott, de a lakosság egyharmadát kitevő boszniai szerbek bojkottálták a népszavazást. Ehelyett kikiáltották saját államukat Bosznia határain belül. Ez volt a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska), amit csak Slobodan Milošević, Szerbia új vezetője ismert el, aki egy olyan Nagy Szerbiát képzelt amely az összes szerb otthona. Mindez felszította az etnikai feszültségeket és kirobbant a háború. Előtte hosszú ideig békében éltek a horvátok, szerbek és bosnyákok, akik egymás szomszédai voltak, vegyes házasságok születtek és elsősorban boszniaiak voltak, ezért sok bosznai szerb együtt harcolt a bosnyákokkal a Szarajevót 1425 napig blokád alatt tartó Jugoszláv Néphadsereg, majd a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege ellen.

Mostarban egész más volt a helyzet. Kezdetben a bosnyákok és horvátok együtt harcoltak a szerbek ellen. Később a bosnyákok és horvátok szövetsége felbomlott, és Mostarban egymás ellen fordultak, amikor kiderült, hogy a szerb és a horvát vezetők egymás között felosztották Bosznia-Hercegovinát. Ez egy háború volt a háborúban.

Az ENSZ élelmet, gyógyszert és békefenntartó katonákat küldött, de ragaszkodott a békefenntartáshoz, és nem avatkozott bele a konfliktusba. A sorozatos etnikai tisztogatások után azonban az ENSZ biztonságos zónákat kezdett létrehozni országszerte a háború elől menekülő civilek védelmére.

A háború legtragikusabb mészárlása Srebrenicában történt, ahol közel 10 000 bosnyák keresett menedéket az ENSZ által felállított biztonsági zónában. 1995. július 11-én azonban a szerbek ellenállás nélkül bevonultak a városba, és módszeresen kivégeztek 8000 bosnyák férfit és fiút.

Összességében körülbelül 100 000 ember halt meg, és milliók kényszerültek menekülni a háború alatt.

Miután 1995 decemberében Horvátország, Bosznia és Szerbia elnöke aláírta a Daytoni Megállapodást, Boszniát két entitásra osztották: a Bosznia-Hercegovinai Föderációra (51%) és a Boszniai Szerb Köztársaságra (49%). Azóta három elnöke van az országnak, a két rész külön politikai és iskolarendszerrel rendelkezik. A Boszniai Szerb Köztársaságban cirill betűket, a Föderációban pedig latin betűket használnak. A Boszniai Szerb Köztársaságnak saját igazságszolgáltatása van, és a politikai rendszer némileg független, de még mindig Bosznia-Hercegovinához tartozik. A számtalan minisztérium, képviselő, entitáskormány, kantonkormány és önkormányzat között még a politikai elemzőknek is nehéz kiigazodni. Ez leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a Szövetségnek tíz regionális kantonja van, amelyek mindegyikének saját kormánya van, illetve a Szövetségnek is külön, amely felel a Dayton egyezmény végrehajtásáért. A Szövetségnek külön parlamentje is van.

A Republika Srpska entitásnak nincsenek kantonjai, önkormányzati és entitási szinten kormányozza magát. Ezen kívül létezik egy országszintű parlament is. Minden választáson megszavaznak egy bosnyák, egy szerb és egy horvát elnököt, akik megosztva töltik ki a négyéves elnöki ciklust. A boszniai szerbeknek, bosnyákoknak és horvátoknak külön iskolájuk, áram-és telefonszolgáltatójuk van.

Ezt a rendszert átmenetinek szánták, de a Dayton egyezmény óta nem változott, pedig messzemenően hatékonytalan és a korrupció melegágya.

A világ számos pontján még most is úgy emlékeznek Boszniára, ahogy azt az 1990-es években látták a hírekben. A mai Bosznia Szarajevó és Mosztar túristákkal teli éttermeivel, bazárjaival azonban a felszínen pozitív, élettel teli hangulatot áraszt. Feltűnően sok kávézó van országszerte, mert bármilyen elfoglaltak, arra mindig van idő, hogy egy kávé mellett beszélgessenek. Bár törvény született a dohányzás éttermekben, közlétesítményekben való betiltásáról, de ezt nagyrészt figyelmen kívül hagyják, így az éttermekben, vasútállomáson is megszokott a dohányzók látványa.

A felszín mögött azonban más van.

A háború átformálta ezt az országot, elmélyítette a konfliktus gyökerét jelentő etnikai megosztottságot. A városok etnikai összetétele megváltozott, sokkal homogénebbek lettek és fontos lett ki milyen vallású. Ma a szerbek, horvátok és bosnyákok viszonylagos békében élnek, de az elkövetett szörnyűségek emléke még mindig kísért ezen a helyen, nem csak a városközpontban látható bombázott és máig felújítatlan épületek, és a háború áldozataival megtöltött városköponti temetők látványa miatt, hanem mert 28 év után is nehéz túllépni azon a borzalmon, amely kivétel nélkül minden családot érintett. Bosznia történelme ma is ellentmondásos, mindegyik oldal megsértették az emberi jogokat, és minden etnikai csoport másképp vélekedik a háborúról.

Az emberek meglehetősen pesszimisták a jövőt illetöen. A munkanélküliség körülbelül 40%, a fekete munka szerves része a gazdaságnak, az 500 eurós átlagfizetés pedig alig fedezi a megélhetést, ezért nagyon sok fiatal külföldön keres munkát. Több mint egy millióan menekültek el az országból a második világháború és a boszniai háború között. Az ő hazautalásaik az ország GDP-jének jelentős részét kiteszik.

Az idősebbek közül sokan nosztalgiával gondolnak vissza életükre Tito idején, amikor Jugoszlávia állampolgárai a világ számos országába vízum nélkül utazhattak, és a legtöbb embernek votlt munkája.

Amit érdemes tudni mielőtt Bosznia-Herzegovinába utazol

Bosznia-Hercegovina még mindig egy alulértékelt utazási célpont Európában, pedig gyönyörű erdőkkel borított hegyek, vízesésekkel, raftingra alkalmas folyók, szurdokok, történelmi városok, a török és az osztrák időkből fennmaradt építészeti emlékekkel várja a látogatókat. A különböző etnikumok és vallások keveréke egy turista számára különleges, de az 1990-es években mindez kegyetlen háborúba taszította az országot. Bosznia-Hercegovina egyben egy olyan úticél, ahol rengeteget tanulhatsz!