Teheránt idő megszeretni

Voltál már úgy, hogy fogalmad sincs miért de azt érzed el kell egyszer az életben menned egy városba vagy országba? Nekem ez Teherán volt, Irán fővárosa. Nem tudom megmondani miért, mert nem volt különösebb ismeretem előtte Perzsiáról. Egyszerűen csak egzotikusan hangzott.

Utólag visszatekintve Teherán messze nem a legvonzóbb város Iránban. Iszfahán, Jazd, Siráz vagy Mashhad mind sokkal szebbek. Vannak azonban olyan városok, amik egész más színben tűnnek fel, ha arról több információnk van. Azóta már többször jártam Teheránban és helyi kollégámnak köszönhetően rengeteg érdekességet hallottam és láttam. Most már egész máshogy látom a várost és napokat el tudnék ott tölteni.

Tudtad, hogy Teherán olyan közel van a síterepekhez, mint egyetlen másik főváros sem? Vagy hogy egy teheráni múzeumban látható a világhírű Darya-ye Noor gyémánt?

Szóval milyen Teherán?

Teherán kaotikus, zajos, és az óriási forgalom miatt rengeteg időt lehet az úton vesztegelni, hacsak nem metrózol. Átgondolt várostervezés nélkül hirtelen lett nagyváros, ahol gombamód szaporodtak a jellegtelen modern épületek.

A forgalmi dugók és a hatalmas távolságok miatt egy örökkévalóságba tart eljutni egyik pontból a másikba. De minél többször mész vissza, annál inkább rájössz, hogy rengeteg a látnivaló. Fantasztikus múzeumai mellett Teheránban egy parkokban rendkívül gazdag zöld város, ahol a bazárok hangulatát is lehet élvezni. Mint főváros pedig pezseg az élet.  

A Nemzeti Ékszermúzeum a királyi kollekció drágakövekkel berakott felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét őrzi. Fénypontja a Darya-ye Noor gyémánt, a világ egyik legnagyobb 182 karátos csiszolt gyémántja. Halvány rózsaszín árnyalata az egyik legritkább fajta létező gyémánt.

Az egykori amerikai nagykövetségen belül található Teherán egyik legbizarabb múzeuma. Ez volt az amerikai túszválság helyszíne, amikor 1979. november 4-én egy csoport felháborodott diák elfoglalta és megtámadta a nagykövetséget, és túszul ejtett 65 diplomatát az iszlám forradalom után. Közülük 13-at 16 nap után szabadon engedtek, 52 diplomatát pedig 444 napig tartottak bent az épületben. A nagykövetség külső falát Amerika-ellenes graffiti borítja. Khomeini ajatollah és más vallási vezetők jelszavai, az iraki-iráni háború hősies képei és Amerika-ellenes képek Teherán más részein is felbukkannak.

Teheránban rengeteg park található, ahová a legtöbb iráni piknikezni jár. A nyilvános parkok esténként és hétvégén zsúfolásig megtelnek és sokszor megukhoz invitálják az arra sétáló turistákat, aztán kiváncsian kérdezik mi a véleményük Iránról.

A modern Tabiat híd lábánál fekvő legvonzóbb park különösen hangulatos. A hídat egy iráni építészhölgy, Leila Araghian tervezte úgy, hogy az az autópálya felett ível át kiváló kilátással a jómódú észak-Teheránra hófödte hegyekkel a háttérben.

A Teherán északi részén található „Darband”, a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelye, ahol egy folyó mentén kellemes zöld környezetben vizipipaznak többnyire. Alkoholt azonban itt sem szolgálnak fel, hiszen az egész Iránban szigorúan tilos.

A bevásárlóközpontok és az olyan híres bazárok, mint a Nagy Teheráni vagy a Tajrish Bazár a társasági élet központjai, és remek helyek az iráni datolya, pisztácia, fűszerek, édességek kipróbálására vagy minőségi textil kézműves termékek vásárlására.

A város leghíresebb látnivalója, a jelképnek számító Azadi torony, amelyet Mohammad Reza Pahlavi sáh épített 1971-ben az Perzsa Birodalom fennállásának 2500. évfordulójára, illetve a Golesztán Királyi Palota, amelyet a Qajar és Pahlavi dinasztia uralkodói használtak és meseszép tükörteremmel díszítettek.

Kihagyhatatlan látnivaló a Nemzeti Múzeum ősi iráni régészeti leletekkel a méd, akhamenida, szelukida, pártus és szasszanida időszakból.

Légszennyeződés

A város az elmúlt évszázadban drasztikus változásokon ment keresztül. Egy jelentéktelen kisvárosból több mint 8,7 millió lakosú (15 millió a külvárossal együtt) nagyvárossá vált, amely a csúcsidőben zajló hatalmas forgalom miatt ma a világ egyik legszennyezettebb városa. A legtöbb autó régi és nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. További probléma, hogy a mehrabadi belső járatokat kiszolgó repülőtér a városon belül van az ikonikus Azadi torony mellett. Az 1999-ben megnyílt metró némileg javított a helyzeten.

Teherán története és modernizációja

Teherán három város, Shemiran, Teherán és Rey összekapcsolásából jött létre, és a közelmúltban még “Nagy Teherán” is hozzáadódott.

Két különálló része van: a város északi és nyugati részein az elit pazar magánvillákban és lakásokban él, míg mindezzek éles kontrasztban áll a sokkal szegényebb munkások lakta déli városrész.

Irán többi nagyvárosához hasonlóan Teherán is viszonylag magasan fekszik, egy három oldalról hegyekkel körülvett völgyben, 1100-1700 méteres tengerszint feletti magasságban, így az északi magasabban fekvő részei sokkal hidegebbek, míg a laposabb déli részeken sokkal kellemesebb a klíma.

Aga Mohamed Khan, a Qajar-dinasztia alapítója a 18. század végén alapította meg Teheránban a fővárosát, de több mint 100 éves Qajar uralom után is még mindig csak 80 000 lakosa volt.

Gyors modernizáció Reza Shah alatt

Teherán még a 20. század elején is egy jellegtelen városnak tűnt. A Pahlavi-dinasztiához tartozó Reza Shah modernizációs programjának köszönhetően azonban az 1920as években nagyszabású építkezés kezdődött. Ő építette újjá a várost a semmiből. Ezzel egy időben azonban a város régi műemlékei is áldozatul estek megalomán terveinek. A sah úgy gondolta, hogy az olyan régi épületek, mint az egykori királyi rezidencia, a Golesztán palota, nem illenek a modern városképhez. Így rengeteg műemléképületet lebontott.

Kiszélesítette az utakat, körutakat, és nagy köztereket épített. Ez persze egyértelműen olyan hiba volt, amely visszafordíthatatlanul elrontotta a város képét.

Fia, Mohammad Reza Sáh, folytatta Teherán átgondolatlan fejlesztését. Előre látható volt, hogy ez számos problémához vezet: túl sűrűn lakott külső kerületek, levegő- és vízszennyezés, elmaradott infrastruktúra és munkanélküliség.

A 20. században sokan költöztek be Teheránba Irán más részeiből a jobb lehetőségek reményében, de a gazdaság igazán csak az iszlám forradalom után fejlődött gyorsan.

Az 1980-as években a város etnikai-társadalmi összetétele drasztikusan megváltozott. A forradalom után sok teheráni elhagyta Iránt, és főleg Amerikába, Németországba, Svédországba vagy Kanadába emmigrált. Majd az iraki elleni háború (1980-1988) második hullámában ismét sokan elhagyták az országot és a legtöbben a háború lezártával sem jöttek vissza.

Teherán, a síparadicsom?

Meglepő módon Teherán közelében, mindössze 1-3 órásautóútra kiváló sípályák találhatók, mint a Tochal, Dizin és Shemsak. A Tochal a világ 5. legmagasabban fekvő síközpontja, amely évente nyolc hónapig nyitva tart.

A síelést az 1979-es forradalom után betiltották, de 1988-tól újra engedélyezték. Sok vita folyt arról, hogy a nők mit viselhetnek síelés közben. Eleinte hosszabb kabátot kellett hordaniuk, de mára már elég egy síruha is, sapkával a fejükön. Főleg a legnagyobb ünnep, a Nowruz idején élnek sokan a lehetőséggel, hogy síeljenek a Teherán közeli hegyekben.

Teherán nem az a bájos perzsa város, mint Iszfahán és Shiraz. Teheránt meg kell ismerni, mert sokkal többet tud nyújtani mint az elsőre látszik. A fantasztikus múzeumok, paloták, bazárok és hangulatos éttermek napokra is ott marasztalják az embert. Egy felvonóval pedig búcsúzásképp feljuthatsz a Tochal-hegyre, hogy onnan élvezd a legszebb kilátást a városra.