MIT LEHET TURISTAKÉNT LÁTNI SZĺRIÁBAN (2024)

Nem sokkal ezelőtt Szíriába sok turista látogatott, nem csoda, hiszen minden adott volt ahhoz, hogy népszerű turisztikai célpont legyen. Ennek ellenére mindig megőrizte eredetiségét, és közismert volt egyedülálló vendégszeretetéről. A 2011-ben kezdődő háborúval azonban Szíria feledésbe merült. Lehetőség van azonban újra Szíriába utazni, és ha nem is ugyanaz, mint korábban, Szíria nagyon is sokat tud adni. Ez egy rendkívül tanulságos út lehet.

Az alábbiakban egy jó áttekintést találsz arról, hogy mit lehet látni Szíriában 2024-ben.

Amit Szíriába utazás előtt tudni érdemes (2024-ben)

Damaszkusz

A korai utazók földi paradicsomként írták le, de mára a hirtelen terjeszkedő város építményei elnyelték azt az oázist, amely eredetileg életre hívta Damaszkuszt. Nizar Qabbani, Szíria legnagyobb 20.századi költője a “jázmin városának” nevezte, hiszen Damaszkuszban mindig is bőséges volt a jázmin-, rózsa- és citrusvirágos kert. A várost átszelő Barada folyó volt a forrása ennek a termékeny oázisnak, amelynek csak töredéke látható dél felé elhagyva Damaszkuszt.

Damaszkusz a világ legrégebbi, folyamatosan lakott települése, 9000 éves, de egyesek szerint Aleppó még régebbi.

Az óvárosnak köszönhetően Damaszkusz a Közel-Kelet legautentikusabb városa.

Damaszkusz évszázadokon át nem volt más, mint a régi város, amíg a törökök és a franciák nem terjeszkedtek a falakon kívül. Ma is működnek a többszáz éves hammamok, de felbukkannak egykori karavánszerájok is (Khan As’ad Pasha karavánszeráj a legszebb), ahol a kereskedők értékes termékei cseréltek gazdát. Damaszkusz ugyanis virágzó város volt Arábia tömjénútjai és a Kínából érkező selyemforgalom, két fontos kereskedelmi útvonal kereszteződésében.

Az óváros igazi gyöngyszemei ​​magas falak, zárt ajtók és kis ablakok mögött rejtőznek. A damaszkuszi házak kívülről egyszerűnek tűnnek. De amikor belépsz, az utcák zaját és a forróságot felváltja a madárcsicsergés és a szökőkút csobogása. A damaszkuszi ház egy kis menedék, paradicsom a nyüzsgő város közepén, egész nap árnyékot biztosít. A 300 éves Azam palota ennek legnagyobb és legszebb példája.

A nyüzsgő, fémtetővel borított, sötétbe burkolózva misztikus hangulatot árasztó Hamadiye bazáron keresztül érdemes megközelíteni az Omajjád mecsetet. Csak néhány apró lyukon keresztül jut be a fény, amelyek valójában a francia mandátum elleni 1925-ös felkelés golyónyomai. A mindig nyüzsgő souk (arab bazár) hangulata egyszerűen lenyűgöző. Elhaladva a híres pisztácia fagylaltárus mellett tradicionális viseletbe öltözött tamarindlé árus bukkan fel, aki mosolyogva pillanatok alatt kezedbe nyomja a frissítő italt.

A bazárból kiérve, római boltívek sora és a szintén ebből a korból számazó Jupiter-templom monumentális külső bejárata vezet Szíria legfontosabb vallási központjába, amelyet Mekka és Medina, valamint a jeruzsálemi Sziklamecset után a legszentebb helynek tartanak az iszlámban. Az 1979 óta az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított óváros szívében áll az Omajjád mecset, egy építmény, amely Damaszkusz teljes történelmét bemutatja. Már csak ezért megéri Szíriába utazni. A közeli Adeliyya és Zahariyya madrassza, valamint a szíriai történelem egyik leghíresebb uralkodójának, Szaladinnak a sírja is megér egy látogatást.

A Biblia által említett EGYENES utca az óváros fő tájékozódási pontja, mivel a többi része kanyargós sikátorokból áll. Az EGYENES-nek nevezett utca ma már csak egynegyede eredeti szélességének, de még mindig a római korban Via Rectának hívott út nyomvonalát követi.

Itt áll a Szent Ananiás templom, ami annak a háznak a helyén épült, ahova Jézus Ananiás tanítványát irányította az „Egyenes utcában”, hogy visszaadja Saul látását. Pál, eredeti nevén Saul, zsidó volt, aki üldözte a keresztényeket, és akit vezetői felhatalmaztak arra, hogy letartóztassa a keresztény megtérőket Damaszkuszban. Ahogy közeledett a városhoz, a mennyből fény ragyogott körbe. Ez Damaszkusztól pontosan 18 km-re történt. Lezuhant lováról a földre, és egy hang azt mondta neki: “Saul, Saul, miért üldözöl engem? A fény elvakította, és zavarodottan bejutott városba, ahol egy házba vitték, hogy felépüljön. Három napig nem evett és ivott, és látását sem nyerte vissza. Ide érkezett Ananiás és adta vissza Saul látását. Keresztény hitre tért, Pálra változtatta nevét és a prédikálni kezdett a zsinagógákban.

A Szent Ananiás-templom mellett a Szent Pál-kápolnát is érdemes megnézni, ahol állítólag Pált kosárban eresztették le a falakról, hogy elkerülje a római katonákat, akik meg akarták ölni, miután keresztény hitre tért.

A keresztény negyed mellett húzódik a zsidó negyed. Pontosan úgy különülnek el az óvároson belül mint 1000 évvel ezelőtt.

A 90-es években egymillió zsidó élt Damaszkuszban, a legtöbben 1991-ben vagy 2014-ben távoztak, és ma már csak néhány zsidó család él ott. A zsidó negyedben néhány ház ablaka le van takarva, jelezve, hogy egyszer visszatérnek.

Látogass meg néhány kis üzletet is a hagyományos szíriai kézműves termékekkel, mint a damaszkuszi acél, a brokát, vagy famozaikok. Az eladók szívesen beszélgetnek azzal a kevés turistával aki megfordul itt. Még mindig létezik néhány szuvenírbolt, ahol a megszokott hűtőmágnest, képeslapokat, több nyelvű útikönyveket árulnak. Mindez emlékeztet arra, hogy egykor a világ számtalan országából érkeztek turisták Szíriába.

A Sayyida Ruqayyának (Husszein imám lányának) szentelt síita mecset sokkal kisebb léptékű, de felidézi a híres karbalai és nadzsafi mecsetek pompáját Irakban.

De a modern város is pár száz éves. Itt áll a Hejaz-vasút, amelyet a muszlim zarándokok Medinába szállítására építettek, egy mozdony még mindig látható. Olyan, mintha minden szegletének története lenne. Sajnos a Nemzeti Múzeumban zárva vannak a szíriai történelem legrégebbi emlékeit bemutató részlegek, ennek ellenére érdemes bemenni, különösen a görög és római emlékek, különösen Palmüra sírjai miatt, amelyeket lenyűgöző szobrok díszítettek.

Egyesek számára érdekes az 1973. október 6-i háborút bemutató panorámamúzeum, amelyet egy észak-koreai művész tervezett, és az Izrael elleni hősies háborúnak szenteltek, amikor Szíria újra megkísérelte ellfoglalni a Golán-fennsík egy részét. Ez egyben Hafez el-Assad volt elnök emlékmúzeuma is. A múzeumon kívül szovjet, francia és amerikai tankok is láthatók.

Ahogy naplemente után a város részben elsötétül a gazdasági problémák nyilvánvalóvá válnak. Ennek ellenére meglepő, hogy ilyen nagy éjszakai élet van Damaszkuszban kávézókkal és éttermekkel, ahol a vízipipázás legalább olyan népszerű a nők mint a férfiak körében.

Érdemes felmenni egy kilátóponthoz, egy divatos bevásárlóközpontba vagy egy operaházba, ha éppen van valami előadás.

Palmyra – a „sivatag menyasszonya

Amikor a turizmus még virágzott, és a körutazásokkal érkező turisták csak egy napot töltöttek Szíriában, Palmürába látogattak.

Palmüra, a “sivatag menyasszonya” valaha mindenféle ember találkozási pontja volt. Gazdagságát és jólétét több száz évig megőrizte; a Selyemút leggazdagabb és legszebb városa volt, amely monumentális épületeiben nyilvánult meg.

Palmyra egy sivatagi oázisnak köszönhető, amelyet földalatti források táplálnak. Neve is a római „Palma” szóból ered, ami pálmafát jelent. Palmüra két nagyhatalom, a keleti rómaiak és a nyugati szászániaiak között létezett, és már i.e 2. évezred óta állandóan lakott.

A Kelet leghíresebb királynőjét, Zenobiát, kiskorú fia régenseként emelték a trónra. Rendkívül bátor volt, bosszút állt férje haláláért, hadseregével elfoglalta Szíriát és az Arab-félszigetet. Zenobia addig nem nyugodott, amíg el nem érte katonai céljait. Meghódította Egyiptomot és Kis-Ázsiát, jelentős kihívás elé állítva a Római Birodalom jövőjét.

Palmyra végleg elvesztette kiemelkedő szerepét, amikor Aurelianus császár 273-ban bevonult seregeivel a városba, és megadásra kényszerítette Zenobia királynőt. Palmyra pedig soha nem nyerte vissza korábbi szerepét. Ezután már nem volt katonai fellegvár. A fő karavánútvonalak elkerülték, és a város fokozatosan a feledés homályába merült.

Sajnos szó szerint egyedül voltam Palmürában, de még így is akadt néhány szuvenirárus a rekkenő hőségben.

A romok többsége a 2. és 3. századból származik, amikor Palmyra virágkorát élte stratégiai fekvésének köszönhetően, amely két fontos kereskedelmi útvonal félúton volt. A kereskedelem a Palmyrenesek kezében volt, akik a Perzsa-öböl forgalmát Babilonból Szíriába vitték. Petra és a Nabateus Királyság hanyatlása Palmürát még jobban megkérdőjelezte. Palmyra a kereskedőkre 200 éven át kivetett súlyos vámoknak köszönhetően lett gazdag, ami a csodálatos műemlékekben is tükröződik. Egy egyedülálló palmürai stílus alakult ki, amely perzsa, egyiptomi, babilóniai és föníciai keveréke, hellenisztikus és római művészeti és építészeti kerettel.

Nem meglepő, hogy a franciák 1929-ben kezdték meg az ásatásokat, de először meg kellett győzniük a falu lakóit, hogy hagyják el a romokat, és költözzenek a mai Palmyra városába. A romok hat évszázadon át feledésbe merülve hevertek, egyre inkább elnyelte a homok.

A legimpozánsabb részei a 2-3. századi Baál-szentély és az oszlopos utca volt. A Palmyra Színház nem a legnagyobb, de 1993 óta minden évben itt rendezik meg a híres Palmyra fesztivált, amely lóversenyeket is magában foglal.

Az eredeti oldalnak csak 70%-a maradt meg, de még mindig lenyűgözött, amit 2024-ben láttam.

Hogyan lehet meglátogatni Palmyrát?

2011 előtt a turisták Palmyra egyik szállodájában szállhattak meg, és napnyugta és napkelte előtt is megcsodálhatták. Jelenleg egyik szálloda sem létezik; ha igen, katonai célokra használják. Mivel Palmyra a sivatag közepén található, hosszú autóúttal lehet megközelíteni egy napos kirándulással.

Keresztény kolostorok és templomok (Maaloula, Seydnaya, Mar Musa)

Maaloula egy kis keresztény enklávé, mindössze egy órányira Damaszkusztól számos fontos templommal és kolostorral. Szíria volt az egyik első hely, ahol a kereszténység kialakult. Antiókhiában (a mai törökországi Antakya) nevezték először Krisztus követőit keresztényeknek. Az első keresztényeket a Római Birodalom üldözte. 313-ban Konstantin császár kiadta a milánói ediktumot, amely jogot adott nekik a hitük gyakorlására. 380-ban Theodosius császár pedig a kereszténységet a Római Birodalom hivatalos vallásává nyilvánította. Amikor a Római Birodalom a bizánciak alatt kettészakadt, a kereszténység több egyházra szakadt a Krisztus természetével kapcsolatos összetett teológiai viták kapcsán. Különböző egyházakat alapítottak, mint például a szír egyházat, a maronita egyházat, az örmény egyházat, a nesztoriánus (káldeai) és az egyiptomi kopt egyházat.

Maaloula egyike annak a három falunak, ahol az emberek még mindig beszélik az arámit, Jézus nyelvét, vagy annak legalább egy dialektusát, és igyekeznek azt életben tartani. Az arámi nyelv volt a domináns nyelv az i.e. 4. század és i.sz 6. század között. Maaloula is „bejáratot” jelent arámiul.

Először a Szent Bakkhusz és Szergiusz görögkatolikus kolostornál állunk meg. Szíriában nagy tisztelet övezi a két szentet, és számos templomot szenteltek nekik. Itt található Szíria egyik legrégebbi temploma a 4. századból pogány sziklába vájt oltárokkal.

Maaloulát és a kolostort is megtámadták a háború alatt, de nagy erőfeszítéssel helyreállították, és akik tudtak, visszaköltöztek.

Szent Kereszt napján, szeptember 14-ről 15-re virradó éjszaka tüzet gyújtanak a Maaloulát körülvevő két hegykiszögellésre, hogy megemlékezzenek arról, amikor Szent Ilona megtalálta a keresztet Jeruzsálemben.

Nehéz elképzelni, hogy a hegy tetején álló ötcsillagos Zafir szálloda egykor főként külföldiek felkapott szálláshelye volt, hiszen ma romokban áll. A háború alatt egy öngyilkos merénylő robbantotta fel.

A Szent Tekla kolostor szintén Maaloulában áll, ahova egy lenyűgöző szurdokon keresztül vezet az út. A legenda szerint Szent Tekla pogány apja dühe elől menekült, amikor csapdába esett a hegy előtt. Kétségbeesve imádkozott, hogy megmeneküljön, mire a sziklák kettéváltak és átengedték. A kolostor modernnek tűnik, de állítólag a világ legrégebbi alapjával rendelkezik. Szent Teklát egy barlangban lévő apró kápolnában temették el, és a mai napig sok zarándok jön ide imádkozni.

Seydnayában áll a Seydnaya Miasszonyunk görög ortodox kolostor, amely Jeruzsálem után a görög ortodox keresztények második legszentebb zarándokhelye. Ez a Szűz Mária fesztivál helyszíne minden év szeptember 8-án. A kolostor azon a helyen épült, ahol Justinianus császár egy szarvast akart lenyilazni, amikor Szűz Mária ikonjává változott. Egy hang azt mondta neki, hogy építsen templomot erre a helyre. Egy csodálatos ikont tartalmaz, amelyet állítólag Szent Lukács festett.

Hosszabb autóút és több száz lépcső vezet fel a rendkívül távoli és különleges Mar Musa (jelentése: Szent Mózes) kolostorhoz. Az ott élők amennyire lehet szeretnék elkerülni a nyilvánosságot, így nem is engedik, hogy a látogatók fotókat készítsenek róluk. Egyetlen helyiséget leszámítva nincs internet, sem telefonhálózat, viszont napelemeket üzemeltetnek. A szerzetesek és apácák kertészkednek, a szerzetesek ezen kívül az építkezésben segítenek, az apácák pedig Irakban vezetnek missziókat a menekült gyerekek megsegítésére. Meglepően kiterjedt könyvtáruk van a hegy oldalába vájt barlangban, telis tele az elmúlt évtizedekben gyűjtött könyvekkel. Paolo atya, egy olasz jezsuita 1988-ban fedezte fel a romos helyet. Hihetetlen elkötelezettségének köszönhetően három évet a helyi közösséggel töltött, hogy helyreállítsák és életre keltsék a kolostort. Egy olyan helyet akart létrehozni, amely befogadja a muszlimokat és a keresztényeket egyaránt. A kolostor ingyenes szállást és étkezést is kínál kivétel nélkül minden látogatónak, bár a hozzájárulásokat szívesen fogadják.

Homsz

Homsz városközpontjában még szívszorítóak a pusztulás jelei. Az ország közepén fekvő olajfinomítóval is rendelkező Homsz stratégiai jelentőségű város, ezért is vált fontossá, hogy a háború alatt ki veszi át az irányítást.

Először egy templomhoz mentünk, ahol egy különleges ereklyét őriznek, mégpedig Szűz Mária övzsinórját. Ezen kívül itt vannak egy i.sz. 59-ből származó ősi földalatti templom maradványai.

A templom közelében áll a jezsuita kolostor, ahol Frans van der Lugt atyát temették el. A holland származású papot 2014-ben gyilkolták meg. A háború alatt nem volt hajlandó elhagyni a várost, mondván, hogy az embereknek most van rá a legnagyobb szükségük. A Youtube-on nagyon népszerűek voltak videói, amelyen keresztül sok emberben tartotta a lelket a nehéz időkben. Láttuk a sírját és a föld alatti helyiséget, ahol a háború alatt meghúzta magát tanítványaival.

Homsz leghíresebb látnivalója, a Khalid ibn al-Walid mecset teljesen megsemmisült, de tökéletesen helyreállították. Megdöbbentő volt azonban a kontraszt a környezetében romokban álló lakóépületekkel.

Aleppó

Aleppó nagy része elpusztult a háború alatt, és Damaszkusztól eltérően, ahol leginkább a külvárosokat érintette a háború, itt a pusztulás jelei még mindig szembetűnőek. Ráadásul Aleppót még a tavalyi nagy törökországi földrengés is érintette. Pénz és munkaerő híján lassan halad az újjáépítés. De még a romok között is érezni, milyen fantasztikus város volt Aleppó és jó látni, hogy milyen lelkesedéssel dolgoznak az emberek a város újjáépítésén (csakúgy mint az iraki Moszulban).

Az óváros kanyargós sikátorai és a bazár labirintusa olyan középkori hangulatot áraszt, ami sehol máshol nem létezik az országban. Igazán réginek és autentikusnak hat. De talán nem is csoda, hiszen Aleppóról is az a hír járja, hogy a világ legrégebbi állandóan lakott városa.

Aleppó évszázadokon át a Földközi-tengertől Mezopotámiáig és egészen Kínáig tartó kereskedelmi útvonalak megállóhelyeként szolgált a Selyemút mentén. Aleppó, Palmüra és Damaszkusz mind fontos állomások voltak. A Római Birodalom hanyatlásával egyre kevesebben érkeztek, de az Oszmán Birodalom idején a mongol invázió után ismét virágzó kereskedelmi központ és Szíria legnagyobb városa lett.

A 18. század közepén olyan mondások terjedtek róla, mint: „amit egy hónap alatt eladtak a kairói piacokon, azt egy nap alatt eladták Aleppóban”, vagy “Aleppó híre egészen Indiáig elért. “

Aleppó történelme a kereskedelemről szól. A római idők óta kereskedelmi központ volt, és az is maradt máig. Mindig nyüzsgő város volt nagy forgalommal.

A piac kanyargós sikátorai 10-12 km hosszúak voltak, melyek mentén több ezer üzlet sorakozott. Ezek nagy része megsemmisült. Az újjáépített részeken azonban már van élet, az emberek jönnke-mennek. Az üzletek folyamatosan nyílnak, de még sok munka van hátra.

A világhírű, 800 éves aleppói szappangyár a souk területén található. Hihetetlen, hogy még mindig a kézzel, hagyományos technikával készítik.

Aleppó leghíresebb látnivalója a citadella, amely egy vulkánszerű domb tetején emelkedik, és fantasztikus kilátást nyújt a városra. Egy meredek rámpa vezet a lenyűgöző bejárati kapuhoz, amely előtt a szír zászló van felhúzva. A fellegvárat a híres Szaladin, az Ayyubid-dinasztia alapítójának fia építette a keresztesek elleni védelemre. A 800 éves építmény nem egy üres katonai erődítmény, nem sokkal ezelőtt még 100 ezren is éltek benne. A fellegvár volt maga a város hammamokkal, mecsetekkel, királyi rezidenciával, lakónegyedekkel, börtönnel és sok minden mással.  A citadella lábánál egy attraktív sétány mentén hangulatos kávézók és éttermek sorakoznak.

Az aleppói nagymecset a 6. századi Szent Ilona-székesegyház helyén épült. A 8. században alapították, tíz évvel a damaszkuszi Omajjád mecset után. A fotókon csodálatosan mutat, most viszont építés alatt volt, de hamarosan elkészül. Mellette áll egy medresze is (vallásos iskola), amely magában foglalja a Szent Ilona által épített katedrális maradványait. A keresztények 1124-ig használták a katedrálist, amíg meg nem építették mellette a mecsetet.

Al-Jdeida-ba, Aleppo hangulatos keresztény negyedébe a modern városon keresztül vezetett utunk, amely fákkal szegélyezett utakkal, városi parkokkal és építészetével francia hatást mutat. Ennek egyik fő példája a Hotel Baron, ahol korábban több híres ember is megfordult, köztük Arábiai Lawrence és Agatha Christie, aki itt írta regényének egy részét. Ez volt az első szálloda egész Szíriában.

Al-Jdeida a keresztény menekültek (főleg maroniták és örmények) területeként alakult ki, akik jómódú kereskedők voltak. A 17. század elejétől a 20. század elejéig Aleppó lakosságának 25%-a keresztény volt.

2011 előtt az éjszakai élet központja volt, ahol a csodálatos, felújított arab házak legjobb éttermei és számos butikszálló sorakozott.

Al-Jdeida legfontosabb látnivalója egy maronita templom (a maronita keresztény vallás Szíriából származik), amelyet már teljesen felújítottak. Egy a falon függő kép azonban felidézi a háborús időszakot, amikor a részben lerombolt templomban miséztek. Nem messze tőle áll a 15. századi örmény ortodox templom, a „40 vértanú temploma” ma már csak a vasárnapi mise idején tart nyitva, pedig korábban iskolát is működtetett.

Az Aleppói Múzeumot sem szabad kihagyni. Damaszkusznál is értékesebb gyűjteménnyel rendelkezik, Szíria legkorábbi történetéből származó leletekkel az ősi mezopotámiai Eblából, Mariból és Ugaritból. Amikor a múzeum igazgatója meghallotta, hogy Magyarországról jöttem és idegenvezető vagyok, ingyen beengedett, és a látogatás után meghívott egy kávéra. Kiderült, hogy ő és sok más múzeumi dolgozó Magyarországon tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemmel való együttműködésnek köszönhetően. Nem először hallom, hogy csodálattal beszélnek dr. Major Balázs régészről, aki hosszú ideje dolgozik ásatásokon Szíriában. Engem is büszkeséggel töltött el, hogy mennyire értékelik a munkáját.

A múzeum Max Mallowan (Agatha Chritie második férje) és a francia André Parrot Mariban feltárt leleteit is tartalmazza.

A nap végén érdemes felhajtani a domboldalra, ahonnan fantasztikus a kilátás a városra, majd egy étteremben megkóstolni az aleppói cseresznyés kebab specialitást.

Amit Szíriába utazás előtt tudni érdemes (2024-ben)

Boszra

Palmüra után második legjobb állapotban fennmaradt római városa Boszra felé a táj megváltozik és sötét bazaltkövek uralják. Távolról még a Hermon-hegyet, Szíria legmagasabb hegyét is látni. ĺgy már érthető, hogy a palmürai halvány mészkővel ellentétben miért épült Boszra sötét bazaltkőből.

Boszra legfőbb látnivalója az UNESCO Világörökség részét képező 2. századi római kori színház, amely még drámaibbnak tűnik a sötét bazaltkőnek köszönhetően, valamint azért, mert egy 13. századi Ajjúbida erődben van elrejtve.  Az egyik oka annak, hogy a színház ilyen jó állapotban maradhatott az az, hogy az évszázadok során a belseje homokkal telt meg. Az 1960-as és 1970-es években körülbelül 20 évbe telt, mire kitisztították. A másik ok, hogy a 13. században erőddé alakították át.

A színház 15 000 fő befogadására alkalmas volt, de annyira jól volt megszervezve, hogy a több ki- és bejáraton keresztül 15 perc alatt ki lehetett üríteni. A többi római színházhoz hasonlóan ennek is tökéletes az akusztikája, és a színészeknek fel sem kell emelniük a hangjukat, hogy a legfelső sorokban hallják őket.

A színház körül egy egész római város maradványai találhatók, amelyet nagyjából megkímélt a háború.

Boszra összekötő pont volt Kelet és Nyugat között, a Földközi-tenger keleti részének befolyásos városa, és így számos civilizáció központja. A nabateusok, akiknek eredeti fővárosa a jordániai Petra volt, Boszrát tették újonnan létrehozott tartományuk, Arábia fővárosává, és romjainak nagy része ebből az időből származik. Traianus császár ekkoriban úthálózatot épített ki, amely Boszrát Damaszkusszal, Ammánnal és Akabával kötötte össze.

Boszra fokozatosan elvesztette jelentőségét és elnéptelenedett a mongol támadások után, ahogy a karaván- és a mekkai zarándokút biztonságosabb területekre tevődött át.

Boszra közel egy kilométeres főutcája valaha 8 méter széles volt, és oszlopok szegélyezték. Ezen kívül az alábbi fontos látnivalói vannak:

• a székesegyház, amely más templomoknak szolgált mintaként

• a Szíriát 636-ban meghódító omajjád kalifáról elnevezett umari mecset a legrégebbi fennmaradt mecset, amelyet mindössze négy évvel Mohamed próféta halála után építettek, bár az Ayyubid idején újjáépítették.

• a Mabrak („térdelő”) mecsethez két legenda kapcsolódik: először is Mohamed próféta állítólag Boszrában járt, és a tevéje letérdelt. Másodszor, egy teve, aki Szíriában az első Koránt cipelte, itt térdelt, ahol most a mecset mihrabja van (az a mélyedés, amely jelzi az imádkozás, vagyis Mekka irányát a muszlimok számára).

Ezen kívül sok más dolog is van, mint például a római fürdő, a monumentális boltív és a bazilika.

Még azokat is lenyűgözi Boszra, akik kevésbé szeretnek a romok között barangolni.  

Apamea

Aleppótól délre, egy a semmi közepén, részben a növényzet által benőtt régészeti terület Appamea. Az út romos, kiüresedett településeken át vezetett, kissé nyomasztó. A háború néhány különösen szomorú eseménye zajlott itt. Az ellenőrzőpontokon azonban itt is kedvesen, mosolyogva köszöntenek a katonák.

Apamea egy meglehetősen elhanyagolt régészeti lelőhely, és nem tűnik olyan lenyűgözőnek az interneten talált képek alapján, ezért még nagyobb meglepetés a Szeleukidák idején Antiochia után a második legnagyobb város. A rómaiak tovább bővítették a római világ egyik leghosszabb csaknem 2 km hosszú oszlopsorával, valamint egy 20 000 fős befogadóképességű színházzal. A főutcát egykor 1200 korinthoszi oszlop tagolta, és ma is ez a terület leglátványosabb része.

A kereskedelmi útvonalak eltolódásával azonban Apamea is elvesztette jelentőségét.

Hama

Hama Szíria negyedik legnagyobb városa, és nem érintette olyan nagy mértékben a háború. Termékeny talaja sokféle gyümölcs és zöldség termesztésére alkalmas, és köztudott, hogy minden, amit Hamában árulnak, friss és ízletes.

Hama konzervatívabb, mint bármely más szíriai város. Minden nő eltakarja fejét és teljes testét, és sokkal visszafogottabbak is. Általában nem szeretik, ha fényképezik őket.

Hama egy kellemes város, amelynek központját az Orontes folyó szeli át. Az ennek partján lévő zöld parkok (sajnos elég szemetesek), több száz éves, még működő vízikerekek, szép kilátást nyújtó éttermek és az óváros szűk sikátorai adják a hangulatát. Nagyon híres látnivalók azonban nincsenek, leszámítva az Azam-palotát és a palotával szemközti művészeti galériát, ahol több művész műhelyei sorakoznak egy udvarban. A turisták korábban előszeretettel vásárolták a festményeket, de a háború óta alig van vásárló, mesélte nekünk az egyik festő.

Krak des Chevaliers

Arábiai Lawrence szerint Krak de Chevaliers, amely a 12-13. század óta nagyjából változatlan állapotban van, „a világ legszebb erődítménye”. 

A táj kizöldül, kanyargós utak vezetnek a völgy fölé magasodó hatalmas keresztes várhoz. Egy újabb UNESCO Világörökségi helyszínről van szó, ahol dt. Major Balázs magyar régész és csapata ásatást végez. Úgy ismerik őket, mint az egyetlen régészcsoportot, amely még a háború alatt sem hagyta el Szíriát.

Ez a kettős falrendszerű erődítmény bevehetetlen volt. 1271-ben Bajbarsz mamlúk szultán közel egy hónapig ostromolta, de akkor sem tudta áttörni védelmét. Aztán egy levél érkezett a keresztes lovagok parancsnokától Tripoliból (Libanon), amelyben közölte a várt védő keresztesekkel, hogy nincs több erősítés, és tárgyalniuk kell a megadásról. Így hát feladták Krak des Chevaliers-t a mamlúkoknak azzal a feltétellel, hogy szabadon távozhatnak. Tripoliba érve megtudták, hogy a levél hamis volt…

Így került 160 évnyi ellenállás után a vár idegen kézbe.

Krak des Chevaliers elsősorban katonai céllal épült, de lenyűgöző az árkádos, kolostorszerű loggia, valamint a gótikus oszlopcsarnok.

A falusiak a várban éltek egészen addig amíg a francia régészek ki nem ürítették, hogy megkezdhessék a munkálatokat. Cserébe azonban sokan közülük meggazdagodtak a fellendülő turizmusból.

Szaladin (Sahyun) erődje

Szaladin, az Ajjúbida-dinasztia alapítója foglalta el az erődöt , amelyet eredetileg egy Robert de Saône nevű keresztes lovag alapított. A várhoz egy festői, 1500 méter magas buja zöld növényzettel borított hegyekkel körülvett kanyargós út vezet meredeken lefelé. Igen, ez is Szíria. A várkastély lenyűgöző helyen, a domb tetején helyezkedik el. Szaladinról kapta a nevét, de teljes egészében a keresztesek építették.

Latakia és Tartous, a tengerparti városok

Latakia és Tartous a két fő város Szíriában a Földközi-tenger partján. A 180 km hosszú tengparti sávot, amely északon a török ​​határtól délen a libanoni határig húzódik, teraszos dombok jellemzik olajfaligetekkel és gyümölcsösökkel. Latakia különösen lenyűgöző helyen fekszik, meredek, kopár hegyekkel körülvéve.

A franciák építették újjá Latakiát kikötővárosként és lett egy népszerű kozmopolita üdülőhely pálmafás utakkal, 5 csillagos luxusszállodákkal, kellemes kávézókkal és bevásárlóközpontokkal, mindez franciás hangulattal párosulva. Szíria egyik legbarátságosabb és legélénkebb városa, ahol a lakosság nagy része alavita. Latakiának nincs sok látnivalója; ez inkább a kikapcsolódásról, a vízpartról szól.

 Szíria egyik leggazdagabb és legkevésbé konzervatív városa. Sok családnak van külföldön dolgozó rokona. A bevásárlóközpontok és a szállodák elsősorban az Öböl-menti országok befektetéseiből épült.

Tartus Szíria második legnagyobb kikötővárosa Latakia után. Itt a legérdekesebb program elhajózni Arwad-szigetre, Szíria egyetlen szigetére, amely mindössze 800 m*500 m nagyságú. Ez azonban nem egy szállodákkal és homokos strandokkal kialakított üdülőhely. Még egy kicsit rendezetlen is, de a keresztes erődhöz vezető kanyargós sikátoroknak van egy varázsa. Érdekes tudni, hogy Arwad eredeti telepeseit a Biblia Kánaán leszármazottaiként, Noé egyik unokájaként említi.

Ide legjobb nyáron menni, mivel az év más időszakaiban ez a tengerparti terület nagyon esős és viharos lehet.

Amit Szíriába utazás előtt tudni érdemes (2024-ben)

Ugarit

Ugarit arról ismert, hogy az első ábécét agyagtáblákon itt fedezték fel. Ezt megelőzően egyiptomi hieroglifákat és mezopotámiai ékírást használtak számtalan szimbólummal. Itt Ugaritban csak 30 betűt használtak. Ez a Kr.e. 1400 körül bevezetett ábécé volt az arab nyelv eredete, és valószínűleg az első ábécé a világon. Az ugariti nyelvet szemita nyelvként és a héber ősi formájaként azonosították.

 A helyet egy helyi gazda fedezte fel, miközben 1928-ban a földeken dolgozott. Ugarit egykor a Közel-Kelet jelentős bronzkori települése volt. A franciák 1929-ben kezdték meg az ásatásokat, és az ugariti műtárgyak többsége a Louvre-ban látható, a többi pedig az aleppói és damaszkuszi múzeumban. Az ásatások során kiderült, hogy Ugarit a Kr. e. 2. évezredben élte aranykorát. Ugarit lenyűgöző királyi palotájában közel 100 szoba volt, és rendkívül fejlett vízrendszert használt kutakkal, vízcsatornákkal és medencékkel. Lakónegyede, királyi sírjai és a Közel-Keleten ismert Baálnak szentelt temploma is volt. Ebből az egykor rendkívüli városból azonban nem sok maradt meg, és erősen kell használni a fantáziánkat, hogy mindezt elképzeljük.

Amrit

Amrit egy ősi föníciai város romjai kellemes környezetben, egy vidéki területen, mezőkkel és gyümölcsösökkel körülvéve, közel a tengerhez fekszenek. Egyik fő jellegzetessége egy 3 méter magas kőtömb, amely a Kr.e. 2. évezredbeli föníciai templom része volt. Mindez egy medence közepén állt, így a templomot csak csónakkal lehetett megközelíteni.

Amrit helyszínének másik kiemelkedő pontja a 220 méter hosszú stadion, amely az i.e 15. századból származik. Úgy gondolják, hogy ez az első hely a világon, ahol vallási szertartások keretében versenyeket rendeztek. Vagyis a közhiedelemmel ellentétben az olimpiai játékok eredete ide és nem a görögökhöz köthető.  A stadion több mint 11 000 nézőt fogadhatott, mellette edzőpályák is voltak. A görögországi Olimpiában található stadion szinte azonos méretű.