AMIT LĺBIÁBA UTAZÁS ELŐTT TUDNOD KELL -

A legtöbb ember számára Líbia egy rejtély. Ez egy arab ország, de nem olyan, mint a többi. Afrikai ország, de nem tartják magukat annak, és Líbia csak 1952 óta független. Azelőtt három különálló régióból állt – nyugaton Tripolitánia, keleten Cyrenaica és délen Fezzan. Ebben a hatalmas, Egyiptomnál nagyobb országban a lakosság 97%-a túlnyomórészt szunnita vallású arab vagy berber etnikumú. Lakossága azonban csak 6 millió. Az olasz gyarmati múltnak köszönhetően ma is érezhető az olasz jelenlét, így könnyen lehet, hogy itt találkozol életed egyik legjobb pizzájával és tésztájával, de még eszpresszót is ihatsz egy stílusos olasz kávézóban. Az olaszok modernizálták az országot, de ez az időszak egyben sok szenvedéssel is járt. Az olaj felfedezése az 1950-es években örökre megváltoztatta Líbiát, hiszen a világ egyik legnagyobb olajtermelőjévé vált. Líbiát több mint négy évtizeden át egyetlen emberrel, a 42 évig hatalmon lévő Moammer Kadhafival azonosították. De akárcsak Irakban, eltávolítása nem hozott békét. Ehelyett az ország káoszba sodródott, és azóta Líbiát háborús övezetként, illetve az Európába tartó bevándorlók ugródeszkájaként azonosítják. Líbia azonban mindemellett a világ leglátványosabb görög és római romjainak ad otthont. Itt van Leptis Magna, a Római Birodalom egykor második legnagyobb városa, Sabratha színháza, amelyet sokan Észak-Afrika leglenyűgözőbb római emlékművének tartanak, vagy Ghadames, a Szahara egyik legrégebbi és legfontosabb városa, illetve Cyrene (Küréné), amely fontos szerepet játszott a hellenisztikus világban. Összességében Líbiának öt világörökségi helyszíne is van! Líbia abszolút meglepetés volt számomra. Ha a politikai helyzet teljesen stabilizálódik, itt minden adott, hogy népszerű turisztikai célpont legyen.

Mit nézzünk meg Líbiában

Sim kártya

A Libyana és az Almadar a két fő szolgáltató. Én Almadart használtam, és még a sivatagban is volt hálózat. Helyi SIM-kártyát érkezéskor a repülőtéren vagy valamelyik hivatalos üzletben Tripoliban is lehet vásárolni. 20 GB adatforgalom mindössze 35 LD (~6 USD).

Pénz

Líbiai dinár (LYD), 1 EUR ~ 6 LYD.

Készpénzt vigyél magaddal, mert nemzetközi bankkártyát nem fogadnak el. Tömegek gyűlnek össze a Vörös Vár mögött, ahol a pénzváltás nagyüzemben történik, a köteg pénzeket szószerint talicskával hordják. Azonban semmiképp se itt válts; a környéken vannak hivatalos pénzváltók, amelyek hasonló árfolyamot kínálnak.

Míg ATM-ek vannak a nagyobb városokban, külföldi kártyát nem valószínű, hogy elfogadnak, és még ha igen is, korlátozott a készpénzállomány. Sokszor a helyiek sem tudnak levenni pénzt, így jobb, ha elegendő helyi valutát viszel magaddal.

Biztonságos Líbia?

Hivatalosan a Külügyminisztérium által nem javasolt úticél Líbia. A 2011-ben kezdődött polgárháború véget vetett Kadhafi 42 éves uralmának, de az ország továbbra is megosztott és állandó politikai feszültség van. Az ország keleti és nyugati részén két rivális kormányzat működik, mindegyik a sajátját tartja legitimnek. Az ország demokratikus átalakulása egyenlőre kudarcot vallott, más országok beavatkozása miatt pedig egyfajta politikai játszótér lett Líbia. Ez folyamatos konfliktusokhoz vezetett, amelyek az élet számos területét érintik, beleértve a kormányzást és a gazdasági stabilitást. A helyzet most sokkal jobb mint a polgárháború idején, de az ország helyzete továbbra sem teljesen stabil. (2024 augusztusában a Központi Bank vezetése miatt alakult ki eszkalálódással fenyegetőhelyzet). Aki Líbiába utazik, mindenképpen tájékozódjon az aktuális eseményekről.

A líbiai polgárháború alatt készült graffiti Tripoliban

Árak Líbiában

Líbia meglepően olcsó; mivel azonban a teljes túrát egy helyi utazásszervezőn keresztül kell lefoglalni és számos szabályt be kell tartani (például egy turistarendőrnek mindig veled kell lennie, és ugyanabban a szállodában kell megszállnia), egyáltalán nem egy alacsony költségvetésű útról van szó. Ráadásul, ha a keleti részre is el akarsz menni, 500 EUR adót kell fizetni a belépéshez.

De ha már ott vagy, az élelmiszerek és az ajándéktárgyak meglehetősen olcsók, nem kell sokat gondolkodni azon, hogy érdemes-e venni valamit. Helyben már nem sokat kell költeni.

Példa az árakra:

Egy főétkezés: ~ 8 USD

Középkategóriás szállás: ~ 70 USD

Belépődíjak: 1-2 USD

Figyeld a honlapot, iratkozz fel a hírlevélre, ha velem tartanál egy csoportos úton Líbiába! A hírlevére itt tudsz feliratkozni:

Hogyan szerezzünk vízumot Líbiába 2025-ben?

Az e-vízumot a közelmúltban vezette be a líbiai kormány, ami jelentősen megkönnyíti az országba utazást. Ezt megelőzőn csak üzleti vízumot adtak ki. Miután kitöltötted a vízum űrlapot az alapadatokkal, és befizetted a 60 USD vízumdíjat, 7-10 munkanapot vesz igénybe, amíg e-mailben megkapod a jóváhagyást. A vízum státuszát közben a rendszerbe bejelentkezve ellenőrizheted.

A jóváhagyott vízumot PDF-dokumentumként kapod meg, amelyet letölthetsz; de mindenképpen legyen nálad nyomtatott példány is!

Az e-vízum a kiállítástól számított 3 hónapig érvényes; a vízum lejáratának pontos napja a vízumlapon fel van tüntetve.

Amit érdemes Tunéziáról tudni

Hogy tölts el egy hetet Tunéziában

Líbiába utazás szabályai

Líbiába jelenleg csak szervezetten látogathatsz el. A Wadi Smalos és Sherwes Travel két helyi utazásszervező, akik segítenek vízumügyintézésben, lefoglalják a repülőjegyet Líbiába, és elintézik a program egyes helyszíneinek látogatásához szükséges engedélyeket. Ezen kívül az utazás teljes időtartama alatt minden utazót turistarendőrnek kell kísérnie. Korábban ez csak csoportoknak volt kötelező, egyéni utazóknak nem, de ez a jövőben változhat.

Hogy utazzunk Líbiába

A Libyan, a Berniq és az Afriqiyah Airlines a legnagyobb nemzetközi és belföldi járatokat üzemeltető légitársaságok. A Berniq Airways nemzetközi járatai általában Tripolit/Bengházit kötik össze Alexandriával, Kairóval, Dzsiddával, Dubajjal, Isztambullal és Tunisszal. Az Afriqiyah Airways elsősorban Tunéziába (Tunisz, Sfax), Egyiptomba (Kairó, Alexandria), Törökországba (Isztambul), Jordániába (Amman) kínál járatokat afrikai és közel-keleti regionális városokból.

Amit érdemes Tunéziáról tudni

Hogy tölts el egy hetet Tunéziában

A nemzetközi légitársaságok közül a Turkish Airlines, az EgyptAir és a Tunisair repül Líbiába, többnyire olyan nagy csomópontokból, mint Isztambul, Kairó és Tunisz.

Az Air Universal járatokat üzemeltet Tripoli és Málta között (Az Air Universal Debrecenből Máltára is repül), az Italian Airlines pedig Róma és Tripoli között.

Érkezés Tripoliba: A Tripoli Nemzetközi Repülőtér (TIP) 2018-ban súlyosan megsérült a polgárháború során, és felújítás alatt áll. Jelenleg minden belföldi és nemzetközi járat a Mitiga egykori katonai repülőtéren száll le. Kezdetben olasz légitámaszpont volt, majd az amerikaiak bérbe vették a Líbiai Monarchiától, Wheelus légibázisnak nevezték el, és a világ legnagyobb amerikai tengerentúli támaszpontjává, egy „Kis Amerikává” alakították át. Tripoli fő nemzetközi repülőtere várhatóan 2025 első hónapjaiban azonban újra megnyílik.

Érkezés Bengáziba: A Beninai Nemzetközi Repülőtér (BEN) Kelet-Líbia elsődleges nemzetközi csomópontja.

Belföldi járatok Líbián belül

Belföldi járatok kötik össze a nagyobb városokat (Tripoli, Bengázi, Misrata, Sabha és Tobruk), amelyket főleg a Libyan Airlines és az Afriqiyah Airways működteti.

Mit lehet megnézni Líbiában

A legtöbb utazó az ország nyugati részét keresi fel a fővárosból, Tripoliból indulva, és csak kevesen mennek Kelet-Líbiába. Nem azért, mert nem biztonságos, hanem azért, mert Kelet-Líbiába belépve magas adót kell fizetni (500 USD), függetlenül az ott eltöltött napoktól. A jövőben ez változhat, és akkor mindenképpen érdemes lesz ellátogatni a keleti részre is. Itt van a lenyűgöző Jebel Akhdar (Zöld-hegy) és az egykor fontos görög kolónia, az UNESCO Világörökség részét képező Küréné régészeti lelőhely.

Mit nézzünk meg Líbiában

Mikor a legjobb Líbiába utazni?

Líbiában keveredik a sivatagi és a mediterrán éghajlat. Az ország területének 90%-át sivatag borítja, a tengerparti sáv viszont zöld és termékeny, nem hiába a 6 milliós lakosság döntő többsége itt él. A sivatagban a nyár forró, míg a tél nagyon hideg lehet, ezért, ha a tengerparti városokat és a sivatagot is szeretnéd megnézni, a tavasz (március-május) és az ősz (szeptember-november) a legjobb idő az utazásra. A Szaharában ugyanakkor tavasszal és ősszel forró, száraz, erős szél tud kerekedni.

A tengerparti régióban a nyári hónapokban nagyon meleg van, de a tél viszonylag enyhe, ezért ha csak ezt a részt járnád be, a legjobb a szeptembertől májusig terjedő időszak. Készülj fel arra viszont, hogy télen gyakoriak az esőzések a part mentén.

A líbiaiak általában konzervatívak és betartják a ramadánt, ami azt jelenti, hogy az éttermek napközben zárva tartanak. A nem muszlimok számára ezért nem a legideálisabb ilyenkor Líbiába utazni.

A fesztiválok és kulturális események általában jó alkalmak egy ország meglátogatására. A Ghadames Fesztivál október-noveberben például a sivatagi város kultúráját ünnepli hagyományos zenével, tánccal és kézművességgel. A tömeget és az ezzel járó bizonytalanságot azonban mostanában el akarják kerülni, így az egyébként közismert fesztivál most csak a Ghadames környékieknek szól.

A legnagyobb ünnepségre február 17-én, a forradalom napján kerül sor. Ekkor kezdődött a 2011-es líbiai polgárháború, amely végül Moammer Kadhafi kormányának megdöntéséhez vezetett. Ilyenkor az emberek kimennek az utcára, Tripoli és más városok is nyüzsgőek.

Szállás

Tripoliban számos szálloda van. Mivel Líbiát csak szervezett körút keretében lehet bejárni, a helyi utazásszervező által választott szállodában ( Hotel Cleopatra 4*) szálltam meg. Biztos lehet alacsonyabb költségvetésű vagy luxusszállodában is megszállni ha egyénileg utazol. Ghadamesben, a sivatagi oázisban is van néhány szálloda.

Líbiai étel

A líbiai a mediterrán, közel-keleti és észak-afrikai konyha keveréke. A leghagyományosabb líbiai étel a kuszkusz hallal vagy hússal vagy a “shakshuka”, egy fűszeres paradicsomszószban főzött buggyantott tojásból készült étel, friss kenyérrel tálalva. A harissát (chilis paszta) gyakran használják az ételek ízesítéséhez, vagy ha kimondottan szereted a fűszeres ételeket, mindig kérhetsz is hozzá.

Tripoli étterem — Tripoliban egy hangulatos étterem

A líbiai emberek fő étkezése az ebéd, ezért a líbiai éttermek többsége 12:00 és 16:00 óra között tart nyitva, vagy amíg el nem fogy az étel. Általában kevés olyan étterem van ahol hagyományos helyi ételeket szolgálnak fel, és még kevesebb az, amely este vacsoraidőben tart nyitva, mivel nem ez a főétkezés. Ebéd- és vacsoraidőben azonban libanoni, török és számos olasz étterem várja a vendégeket.

Hogyan öltözzünk Líbiában?

Líbia konzervatívabb muszlim ország, ezért visszafogottan kell öltözködni. A férfiaknak hosszú nadrágot és vállukat takaró pólót, inget kell viselniük. A városokban a nyugati ruházat a megszokott, de az emberek gyakran viselnek hagyományos öltözéket a vidéki területeken, például a sivatagi oázisban, Ghadamesben vagy délen. A rövidnadrág általában nem elfogadott, kivéve a strandon.

A nőknek is takarniuk kell a karjukat és a lábukat. Bár nem kötelező, de szinte minden líbiai nő visel fejkendőt, amit egy külfölditől nem várnak el. Tisztában vannak vele, hogy egy másik kultúrából származol.

A mecsetbe való belépéskor azonban kendőt kell viselni, de sajnos nem mindenhova engednek be turistákat.

Tradícionáis viseletben a sivatagi oázisban, Ghadamesben

Nők és férfiak

A nők és férfiak külön ünnepelnek az esküvőkön, és a líbiai éttermekben van egy férfi részleg és egy másik, általában az első emeleten a családok számára elkülönített rész. A nem líbiai éttermekben viszont általában csak egy közös rész van. Bár egy külföldi nő helyet foglalhat a földszinten a férfi részlegen is, de furcsa pillantásokra számíthat, ezért nőként mindenképpen érdemesebb a családi részlegre menni.

További fontos szabály, hogy nem szabad nyilvánosan érzelmeket nyilvántani.

Líbia valószínűeg megszokásból, berögződésből sok tekintetben ragaszkodik Kadhafi örökségéhez. Nincsenek bárok, éjszakai klubok, sőt még színházak vagy mozik sem. A családok főleg a parkokban sétálva, éttermekbe beülve töltik a szabadidejüket.

Alkohol

Líbia “száraz ország”, ami azt jelenti, hogy tilos az alkohol. Helyette kiváló kávét lehet inni valamelyik olasz kávézóban. A helyiek nagyon sok teát is isznak.

Dohányzás

A dohányzás és vízipipázás népszerű a férfiak körében, de nőket egyáltalán nem lehet látni nyilvánosan dohányozni.

Mit ne tegyél Líbiában

Kerüld a vallásról vagy a politikáról való beszélgetést, kivéve, ha egy helyi kezdeményezi.

Kormányzati épületekről, katonai létesítményekről vagy egyéb kritikus helyszínekről előzetes engedély nélkül fényképezni tilos. Légy óvatos, amikor embereket fényképezel. A legtöbb nő, mint általában a muszlim országokban, nem szereti, ha fényképezik őket, és néhány idősebb, konzervatívabb férfi is elutasítja ezt. Sok fiatal azonban örömmel, kérés nélkül pózol a kevés turistának.

Földrajz

Líbia a Földközi-tenger mentén fekszik, nyugaton Tunézia és Algéria, keleten Egyiptom, délen pedig Niger, Csád és Szudán határolja. Mindig is fontos kapcsolatot biztosított Európa, Észak-Afrika és a közel-keleti térség között. Ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi közeghez szokott tengerparti városok és a sivatagi hátország között egyre nagyobb társadalmi szakadék alakult ki. A sivatagi törzsek körében társadalmi változások csak korlátozottan mentek végbe.

Az ország területének 90%-át a helyenként festői oázisokkal megszakított Szahara sivatag borítja. Ugyanakkor a legtöbben a tengerparti sávban elhelyezkedő nagyobb városokban (Tripoli, Miszrata, Bengázi) laknak, ami egyben a mezőgazdaság központja is. Az ország nagy része sík vidék, kivéve a Tripolitól délre fekvő Nefúsza fennsíkot, amely Líbia északnyugati részét uralja, a kelet-líbiai Zöld-hegységet (Jebel Akhdar), amely a legtermékenyebb és legzöldebb régió, valamint a délen fekvő Tibetsi-hegységet, amely Csádba is átnyúlik.

Líbia régiói

A görögök három part menti városukat (Sabratha, Oea, a mai Tripoli és Leptis Magna) Tripolisznak nevezték el, amely a rómaiak alatt Tripolitania lett. Líbia az olasz megszállásig nem volt egységes. Ezt megelőzően a három különálló régiót (Tripolitania, Cyrenaica és a Fezzan) hatalmas sivatag választotta el egymástól. A Sidra-öböl jelentette a válaszvonalat Tripolitana és Cyrenaica, egyben a nyugati arab világ (Maghreb) és a keleti arab világ (Masriq) között. Ez azt jelenti, hogy Tripolitana kulturálisan közelebb áll Tunéziához, míg az első görög településről, Kürénénéről elnevezett Cyrenaica mindig is szorosabb kapcsolatban volt Egyiptommal. Cyrenaica identitását ezen kívül a Sanusi szúfi mozgalom is meghatározta, amely az olasz fasiszták megjelenéséig kormányozta Kelet-Líbiát. A Kelet az Idrisz király által uralt Líbiai Egyesült Kiráyság idején is (1951-től 1969) némi autonómiát élvezett. Cyrenaica hátországának lakói többségében beduin pásztorok maradtak egészen a huszadik század második feléig.

Mindhárom régió megőrizte külön identitását az 1960-as évekig. Ezeknek a régióknak eltérő a történelmük és kultúrájuk, az emberek különböző nyelvjárásokat beszélnek.

A déli Fezzan régió főként sivatagi emberekből állt, akik az oázisok között kereskedtek. Fő kapcsolatai a szubszaharai Afrikával és a Földközi-tenger partvidékével voltak. Nehéz körülmények között éltek, amely igazán leleményessé tette őket a kihívásokkal szemben.

Mit nézzünk meg Líbiában

A líbiai zászló

1977-ben a líbiai zászló egyszínű zöld volt, elsősorban az iszlám iránti elkötelezettséget jelképezte. De utalhatott Kadhafi „Zöld Könyvére” is, amelyben politikai céljait, beleértve Líbia gazdag, mezőgazdasági nemzetté való átalakítását részletezte.

Nyelv

A hivatalos nyelv az arab, három fő dialektussal: tripolitán, dél-líbiai és kelet-líbiai.

Különféle berber nyelveket is beszélnek (Tamahaq, Ghadames, Nafusi, Zuwara, Yefren, Fezzan, Kufra vagy Awjilah). Kadhafi nem ismerte el a berbereket mint külön etnikum. Titkolniuk kellett identitásukat, a berber nyelvet nem tanították az iskolákban, Líbiában évekig tilos volt berber nevet adni. Kadhafi bukásával újra feltűnik a színes Amazigh (berber) zászló, a berber nyelvet pedig ismét tanulják az iskolában a gyerekek.

Az olasz gyarmati múlt ellenére azt tapasztaltam, hogy még az idősebb generáció sem beszél már olaszul.

Vallás

A lakosság 97%-a szunnita muszlim. Az iszlám előtti berber rituálék és hiedelmek más észak-afrikai országokhoz hasonlóan itt is keveredtek az ortodox iszlámmal. Líbia keleti része (Cyrenaica) pedig szorosan kötődik a „Sanusi” szúfi mozgalomhoz. A vallási rendnek sikerült viszonylag nagy autonómiát kivívnia az oszmán kormánytól, és egészen az olasz fasiszták megérkezéséig uralta a keleti régiót. Jelentősen meggyengült azonban amikor az olaszok az 1930-as években módszeresen bezárták vallási iskoláikat és központjaikat. Az olasz megszállás után az Egyesült Királyság már korábban említett első uralkodója, Idrisz, a Sanusi mozgalom alapítójának unokája volt.

Jamal Abdul Nasser mecset, Tripoli legnagyobb mecsetje

Ezen kívül Líbiában élnek keresztények, főleg kopt ortodoxok. Líbiához köthető az egyik legrégebbi zsidó közösség is (i.e. 4. század), de már egy sem maradt közülük.

A líbiai alkotmány szerint az iszlám az államvallás, a saría pedig a jogalkotás fő forrása.

Etnikai hovatartozás

A líbiaiak többsége arab vagy arab-berber etnikumú, mivel a legtöbb bennszülött berber arabokkal házasodott össze. A berberek azonban továbbra is megőrizték kulturális identitásukat az ország különböző részein, különösen a Nefúsza hegyekben és a sivatagi oázisvárosban, Ghadamesben. A beberek gyakran nevezik magukat Imazighennek („szabad férfiak”).

Kadhafi nem ismerte el a berbereket külön etnikai csoportként, de ez 2011 óta megváltozott. A tuareg és tebu etnikai csoportok (a berberek egy alcsoportja) Líbia déli régióiban élnek.

A tuaregek nomád berberek, akik a Szaharán és a Száhel övezetben, Líbia déli részén, Algéria, Mali, Niger és Burkina Faso területén élnek. Egyes részeken a “sivatag kék embereinek” is nevezik őket az indigó színű kendő miatt, amellyel arcukat eltakarják. Érdekes módon matriarchális társadalomban élnek, ahol a nők viszont nem takarják el arcukat.

A tebu nép egy másik etnikai csoport, amely Dél-Líbiában a Tibesti-hegységben él Sabha, Kufra, Muzruq és Qatrun oázisvárosa körül, valamint Líbián kívül Csádban és Nigerben. A “Szahara fekete nomádjainak” is nevezik őket. Kadhafi kijelentette, hogy ők csádok, nem líbiaiak, és 2007-ben megfosztotta őket líbiai állampolgárságuktól. Ez azt is jelentette, hogy nem fértek hozzá az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz.

Líbia történelme röviden

A mai Líbiát először a saját nyelvüket beszélő berberek népesítették be, mielőtt a föníciaiak megérkeztek i.e. első évezredben. A mai Libanonból származó föníciai kereskedők kereskedelmi állomásokat hoztak létre az észak-afrikai partok mentén, ilyen volt Oea (ma Tripoli), Leptis Magna és Sabratha. A Tunisz közelében fekvő Karthágó a Földközi-tenger nyugati részének domináns tengeri hatalma lett egészen addig, amíg Róma a harmadik pun háborúban végleg elpusztította Karthágót.

A görög telepesek a 7. században létrehozták első kolóniájukat, Kürénét, amely később a görög világ egyik fő szellemi és művészeti központjává fejlődött.

Septimus Severus római császár Leptis Magnában született, amely Róma után a Római Birodalom második legnagyobb városa lett. A Római Birodalom kettéválásával (i.sz. 395) Tripolitania (Nyugat-Líbia) a Nyugatrómai Birodalomhoz került, míg Cyrenaica (Kelet-Líbia) a Keletrómai Birodalom része lett. Ettől kezdve a két országrész története és kulturális fejlődése eltérő irányt vett. Ez mostanáig megnehezíti az egységes nemzet létrehozását.

Egy másik döntő esemény volt Líbia történelmében a 7. századi arab hódítások, amelyek az iszlám vallást is magukkal hozták.

A 16. századtól egészen az 1911-es olasz megszállásig Líbia ha megszakítással is, de oszmán uralom alatt volt. Olaszország létre akarta hozni a Római Birodalom modern változatát, mindezt úgy, hogy olasz szuverenitás alá vonja az egykor a Birodalomhoz tartozó régiókat. Olaszországnak nem mellesleg szüksége volt olcsó nyersanyagokra és piacokra saját gazdaságának fejlesztéséhez. Az olaszok kihasználták az Oszmán Birodalom gyengeségét, és a történelem első légitámadásai révén 1911-ben ellenőrzésük alá vonták Líbiát. Ez volt az egyik utolsó afrikai terület, amelyet korábban nem szálltak meg európaiak.

Az első világháború után a győztes szövetséges hatalmak elismerték Olaszország szuverenitását Líbia felett, ennek ellenére csak két évtizeddel később tudták egyesíteni észak-afrikai gyarmatukat, amelyet Líbiának neveztek el. 1939-ben Líbia Olaszország szerves részévé vált. Az olaszok modernizálták az országot, legjelentősebb projektjük egy többsávos, 1800 km-es, Tunézia és Egyiptom közötti tengerparti autópálya megépítése volt. A tervük az volt, hogy 1950-re 500 000 olasz éljen Líbiában. Az olasz gyarmati korszak egyben az elnyomás időszaka is volt, amely során emberek százezrei vesztették életüket.

Omar al-Mukhtar, az egykori szúfi tanár az olasz megszállással szembeni líbiai ellenállás legendás hőse. Közel két évtizeden át harcolt az olaszok ellen, mígnem hetvenhárom évesen elfogták és kivégezték. Amikor a Sanusiya mozgalom utolsó fellegvára is elveszett, Omar Mukhtart felakasztották 20 000 arab előtt. “A sivatag oroszlánja” című filmet 1981-ben mutatták be Anthony Quinn közreműködésével. Ez a Moammar Kadhafi finanszírozásával készült film Omar Mukhtar életéről szól.

Amit érdemes Tunéziáról tudni

Hogy tölts el egy hetet Tunéziában

A második világháború végén Olaszországnak fel kellett adnia értékes gyarmatát. Brit katonai közigazgatás alá került Tripolitana és Cyrenaica, míg a franciák ellenőrizték a déi Fezzant.

1951. december 24-én Idrisz király kikiáltotta a Líbiai Egyesült Királyságot. Ezzel Líbia az első afrikai állam volt, amely függetlenedett az európai uralom alól, és az első és egyetlen állam, amelyet az ENSZ Közgyűlése hozott létre. Függetlensége ellenére azonban hiányzott belőle a nemzeti identitás. A világ egyik legszegényebb országa volt, mintegy 1 millió lakossal, 40%-os csecsemőhalandósággal és 94%-os írástudatlansággal. Az is meglepő, hogy egyáltalán túlélte a monarchia 18 évét.

Idrisz király egykori palotája Tripoli olasz negyedében

Az olaj felfedezése az 1950-es években örökre megváltoztatta Líbiát. A világ 4. legnagyobb olajtermelőjévé vált, és az olajszektor soha nem látott ütemben bővült.

Aztán 1969. szeptember 1-jén egy csoport fiatal katonatiszt vértelen puccs keretében megdöntötte Idrisz királyt. Vezetője egy ismeretlen, 27 éves parancsnok, Moammer Kadhafi volt. A király soha nem tért vissza Líbiába, 1983-ban halt meg Kairóban.

Kadhafi egy átfogó társadalmi-gazdasági és politikai átalakulást akart megvalósítani, egy új szocialista társadalmat létrehozni, amelynek nem volt szüksége kormányra. Az 1970-es években elkezdte népszerűsíteni “Harmadik Egyetemes Elméletét”, amely a kapitalizmus és a kommunizmus alternatív ideológiája. 1976-ban visszavonult a sivatagba, hogy a “Zöld Könyvében” megfogalmazza politikai elméleteit. 1977-ben Kadhafi átnevezte az országot és Líbiai Népi Arab Szocialista Dzsamahirija lett a neve. A magántulajdont és a magánkereskedelmet megszüntették, minden üzlet állami tulajdonba került.

Kadhafi Afrika vezetőjének tekintette magát, és felvette a “Királyok Királya” címet.” Támogatta az afrikai felszabadító mozgalmakat és fegyvereket küldött világszerte különböző lázadó csoportoknak. Nemzetközi terrorszervezetekkel való kapcsolatai tartósan megbélyegezték Líbiát.

Az 1990-es évekre az ország mélyponton volt a nemzetközi embargó alatt, nőtt a munkanélküliség, az infláció elérte az 50 százalékot, a líbiaiak pedig alapvető élelmiszerhiánnyal küzdöttek.

Líbia lassan új irányt vett, Kadhafi pedig békésebb hangnemre váltott és előjött az elszigeteltségből. 2003-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete feloldotta a szankcióit, majd az Egyesült Államok következett. 2006-ban harminc év ellenségeskedés után Amerika és Líbia helyreállította a teljes diplomáciai kapcsolatokat.

A Tunéziából 2010. december 18-án kezdődött arab tavasz átterjedt más arab országokra is. A 2011 utáni események a NATO beavatkozásához és Kadhafi bukásához vezettek, de a későbbi lépések nem voltak jól megtervezve. Milíciák, szélsőségesek és nemzetközi hatalmak feldarabolták az országot, ami egy minden eddiginél széttagoltabb Líbiához vezetett.

A 2011-es polgárháború nyomai Tripoliban

Amikor Kadhafit elfogták és megölték, az ellene egyesült törzsek és milíciák most egymás ellen fordultak. 2014-ben egy vitatott választás a mélybe sodorta Líbiát. Két rivális adminisztráció alakult. A választások rendszeresen kudarcba fulladnak, így Líbia demokratikus átmenete mindeddig sikertelennek bizonyult. Pedig ami Líbiában történik, az hatással lehet a világra, mivel Líbia rendelkezik Afrikában a legnagyobb olajtartalékokkal, és az egyik ugródeszka az Európában jobb jövőt kereső migránsok számára.

Kadhafit eltávolították, de politikája sok tekintetben tovább él. Az emberek mintegy 50%-a a közszférában dolgozik, miközben a magánvállalkozás erősen korlátozott. Líbiát hagyományos konzervatív társadalomként ismerték mindig is, ahol az alkohol még mindig szigorúan tilos, olyan szórakozás, mint a mozi, a színház pedig nem létezik.

Líbia a Magreb, észak-afrikai országok egyike, de egészen más mint Marokkó, Algéria vagy Tunézia. Bár az utóbbi időben a Kadhafi leváltását követő véres polgárháborúval azonosítjuk, az ország a sivatag mellett gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik és többezer éves történelmi emlékeknek ad otthont, amelyek ha máshol lennének, tömegek látogatnák. Líbiába szervezett keretek között lehet utazni, és már turista vízumot sem nehéz szerezni. Az aktuális helyzetről azonban mindenképpen tájékozódni kell előtte. Líbia egy nagy meglepetés volt számomra, sokkal jobban megfogott mint a sokkal népszerűbb szomszédos Tunézia. Líbia egy olyan ország, ahova biztosan visszamennék!

Figyeld a honlapot, iratkozz fel a hírlevélre, ha velem tartanál egy csoportos úton Líbiába! A hírlevére itt tudsz feliratkozni: