MIT NÉZZÜNK MEG LĺBIÁBAN -

A lenyűgöző sivatagi táj, a hegyvonulatok és régészeti lelőhelyek miatt közkedvelt úticél lehetne, amelyet elárasztanak a turisták, ha nem Líbiáról beszélnénk. De még Tripoli, a főváros is egy kellemes város, amely tökéletes egyensúlyt tart a régi és a modern között. Az olasz gyarmati korszak maradandó hatást gyakorolt Líbiára, így számos olasz étterem, kávézó és márkaüzlet ma is működik. A 2011-es események 42 év után véget vetettek az egykori vezető, Kadhafi korszakának, de az ország polgárháborúba sodródott és a legkevésbe tűnik fel mint turisztikai desztináció. Az ország még most sem mentes a feszültségektől, de a viszonylagos stabilitás most lehetővé teszi, hogy bizonyos szabályok betartásával turistaként látogassunk az országba. Az e-vízum nemrégiben történő bevezetése pedig jelentősen megkönnyíti az országba való bejutást. Ez az útikalauz áttekinti, hogy mit érdemes meglátogatni Líbiában. Meg fogsz lepődni, hogy milyen különleges ez az ország!

Figyeld a honlapot, iratkozz fel a hírlevélre, ha velem tartanál egy csoportos úton Líbiába! A hírlevére itt tudsz feliratkozni:

Amit Líbiába utazás előtt tudnod kell (2025)

A legtöbb utazó Nyugat-Líbiát keresi fel, és csak kevesen indulnak el a keleti rész felé, pedig a Zöld-hegységtől az UNESCO Világörökség részét képező Kürénéig sok mindent kínál az ország keleti része is. Ennek nem biztonsági okai vannak, hanem csupán az, hogy aki Kelet-Líbiába lép be, aránytalanul magas adót kell fizetnie. Igy é is csak a nyugati részt jártam be. A helyzet azonban változhat a közeljövőben.

Tartalomjegyzék

Tripoli, a főváros
Leptis Magna, a líbiai utazás fénypontja (UNESCO Világörökség)
Sabratha színháza (UNESCO Világörökség)
Ghadames, „a sivatag gyöngye” (UNESCO Világörökség)
A Nefúsza-hegység látnivalói
Ubari tavak
Misrata
Bengázi
Cyrene (Küréné) és Apollónia
Zöld hegység
További olvasnivaló

Tripoli, a főváros

Tripoli az első perctől kezdve nagyon jó benyomást tett rám. Sokkal tisztábbnak, zöldebbnek és élhetőbbnek tűnt, mint Tunisz. Tripoliban a régi és a modern tökéletes egyensúlyban van. A számos folyamatban lévő építkezés a városban azt sejteti, hogy hamarosan még hangulatosabb lesz a főváros. Lezárták például az egész Mártírok terét, a helyiek fő találkozási pontját és amely a 2011-es forradalom központja volt. Parkokat, szökőkutakat terveznek építeni, amely ideális lesz a családok számára is. A Zöld teret közvetlenül a 2011-es forradalom után nevezték át Mártírok terére a Kadhafi rezsim ellen lázadók. Ugyanakkor sok befejezetlen építkezés is van, ahol a daruk mozdulatlanul állnak már 2011 óta.

Tripolit a föníciaiak alapították i.e. 7. században, majd Oea néven a keleti Cyrenaica (Küréné) régió görög uralkodóinak kezében volt. A “Nyugat Tripolijának” is nevezik, hogy megkülönböztessék Libanon második legnagyobb, azonos nevű városától. Tripoli neve az ókori görög Tripolisz szóból ered, amely Oea, Sabratha és Leptis Magna három fontos Földközi-tenger partján fekvő városára utal. Oea-ból lett a neve Tripoli a Tripolitana régió részeként. A 2. században a rómaiak belefoglalták Afrika nevű tartományukba. (Ez a tartomány adta később az egész kontinens nevét).

A három közül csak Tripolit nem temette el a homok az idők során és maradt egy folyamatosan lakott város. A római kori romok nagy részét azonban ahogy szokott lenni, építőanyagként használták fel, erre építettek házakat, utcákat. Így az óvárosban és néhány régebbi mecsetben felbukkanó római és bizánci oszlopokon kívül Marcus Aurelius császár diadalíve Tripoli egyetlen jelentős ókori helyszíne.

Nagyon élveztem sétálni a kopott, de így is szép épületekkel, portálokkal és bazárokkal tagolt óváros szűk sikátoraiban. Nyugodtan lehet nézelődni, senki sem erőszakoskodik és átverni sem akarnak. Elsősorban szőnyegeket, kerámiákat, textíliákat, bőrárukat és a szokásos ajándéktárgyakat árulnak. Az egyik boltban még Kadhafi idejéből származó bankjegyeket is lehet találni. A medinában (az óvárosban) található souk (arab bazár) fontos szerepet játszott a Szaharán átívelő kereskedelemi útvonalak és a dél-európai kereskedelmi hajók közötti kereskedelemben.

Tripoli hatalmas építészeti és urbanisztikai fejlődésen ment keresztül az olasz uralom alatt. Az olaszok első dolga volt, hogy az 1920-as évek elején létrehoztak egy szennyvízrendszert (ami addig hiányzott) és egy modern kórházat. Ezenkívül 1927-ben az olaszok megalapították a Tripoli Nemzetközi Vásárt, hogy fellendítsék Tripoli gazdaságát. Évente megrendezték a Tripoli Grand Prix-t, egy nemzetközi motorversenyt is.

A modern olasz negyedben árkádos itáliai stílusú épületek, olasz kávézók és olasz márkájú üzletek sorakoznak. Itt áll az egykori királyi palota is, amelyet Idrisz király (1951-1969) használt a függetlenség elnyerése után, illetve a Jamal Abdul Nasser mecset, Tripoli legnagyobb mecsetje. Először az 1920-as években, az olasz líbiai gyarmati korszakban építették katedrálisnak, majd az 1970-es években Kadhafi utasítására mecsetté alakították át.

Az óváros legfontosabb látnivalói: az egykori brit konzulátus történelmi épülete, a Karamanli-ház, a 19. századi oszmán óratorony, a Banco di Roma épülete és a Vörös Vár.

A Banco di Roma az olasz gyarmati múlt meghatározó létesítménye volt, az olasz emigráció fő eszköze, amely földvásárlásokat, kereskedelmi befektetéseket, gyárakat és malmokat finanszírozott, fióktelepeket nyitott országszerte, valamint ellenőrizte a tengeri szállítást Olaszország és Líbia között a legtöbb nagy líbiai városban.

A város jelképe, a Vörös vár, a föníciai időkből származik, majd az 1510-es spanyol invázió után vörösre festették. Innen tartott nyilvános beszédet Kadhafi a Zöld téren gyülekező embereknek, amit ma Mártírok térenek hívnak. A várban egy múzeum található felbecsülhetetlen értékű régészeti leletekkel, de 2011 óta nem nyitották meg újra.

Az óvárosban barangolás után érdemes a napot egy hangulatos tengerparti étteremben zárni.

Leptis Magna, a líbiai utazás fénypontja (UNESCO Világörökség)

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól megőrzött római romokat találok Líbiában, ahol a rossz idő ellenére közel 3 órát töltöttem. A Földközi-tenger keleti térségéből származó föníciai kereskedők felismerték az itt rejlő kereskedelmi potenciált és kikötőket hoztak létre a partok mentén. Ilyen kikötő lett Leptis Magna is, amely a nyugatabbra lévő, Oeához (ma Tripoli) és Sabrathához hasonlóan valószínűleg ezeknek a szaharai karavánoknak köszönhette korai növekedését. A déli Fezzan régió primitív törzsei értékes és lenyűgöző kereskedelmi tárgyakkal megrakott karavánokat küldtek a part felé. Az olajfák termesztése pedig olyan sikeres volt, hogy a Leptis Magna Afrika egyik legnagyobb olívaolaj-termelő központja lett. A környék egyben fontos búzatermelő vidék volt, így Leptis Magna jóléte jobban függött a mezőgazdasági tevékenységtől mint a Szaharán átívelő karaván-kereskedelemtől.

Augusztusz császár uralkodása alatt növekvő gazdagsága és népessége maga után vonta a város átépítését. Fórumokat, fürdőket, templomokat (Bacchust és Herkulest Leptis Magna védőisteneiként tisztelték), bazilikát (akkor elsősorban az ítélkezés helye volt), piacot, lakóépületeket és kikötőt építettek.

A Színház Leptis Magna egyik leglenyűgözőbb része. A rómaiak által tipikusan használt félkör alakja van, a zenekart és a nézőtér alsó sorait pedig közvetlenül a sziklából vájták ki. Fennt körben félköríves oszlopsor futott végig. Ennek az oszlopcsarnoknak a közepén, a színpad közepével szemben, egy kis Ceres-templom állt (többek között a búza és az anyai szeretet istennője).

Leptis Magnát nagyrészt pun (nyugat-főniciai) vagy líbiai származású lakosok népesítették be, és kevésbé római gyarmatosítók vagy római polgárok, ahogy azt talán gondolnánk.

Traianus császár idején római kolónia rangra emelték, és lakóit római polgároknak tekintették, amelyhez számos kiváltság társult. Traianus nagy katona-császárt 117-ben az egyik legérdekesebb ókori személyiség, Hadrianus követte a trónon. Hadrianus átfogó terve volt, hogy birodalmának minél nagyobb részét meglátogassa és első kézből szerezzen tapasztalatot, így 128-ban végül elindult Afrikába is.

Leptis Magna legkorábbi építményei a helyi kőbányákból származó finom szürke mészkőből készültek, de Tripolitania római történetében először, a második században a márvány vált a fő építő-és díszítőanyaggá. Ez egész más arculatot adott Leptis Magnának.

A második és harmadik század fordulója Leptis Magna utolsó és egyben legjobb időszaka volt. Mintegy 100 000 lakosával fénykorában a város Róma után a második legjelentősebb volt a Birodalomban. Septimius Severus császár, aki Leptis Magnában született, 193-ban lépett a pannóniai Gorsiumból a császári trónra, és végig fenntartotta erős kötődését az afrikai tartományokhoz, különösen Leptis Magnához. A császár köztudottan erős afrikai akcentussal beszélt latinul. Septimus Severus az utolsó nagy császárok egyike volt, aki hadjáratot indított a Pártus királyság ellen. Rómába való győzelmes visszatérésekor a római fórumon diadalívet állítottak neki 202-ben. Ezután elindult, hogy felkeresse szülőhelyét. Építési programot kezdeményezett, hogy Leptis Magnát a római Afrika provincia egyik legcsodálatosabb városává tegye. Ennek a nagyszabású tervnek az elsődleges jelképe, a város két főutcájának, a Cardo és a Decumanus kereszteződésénél álló Septimius Severusnak szentelt impozáns diadalív 203-ból.

A várostól keletre fekvő amfiteátrumban a gladiátorok és afrikai vadállatok küzdelmével szórakoztatták az embereket. Ez volt a római világ egyik legnagyobb cirkusza.

Leptis Magna páratlan, pompázatos város lett, de az építkezések az összes vagyonát kimerítették és veszélybe sodorták fennmaradását. A bizánci idők rövid felélénkülését leszámítva lassan feledésbe merült és csak az olasz gyarmati időszak alatt végzett ásatások hozták ismét felszínre.

Leptis Magna egy hihetetlen hely volt, soha nem láttam még ilyen jól megőrzött római várost, és nagy része még mindig feltáratlan. Ha nem Líbiában lenne, már rég elárasztanák a turisták.

Sabratha színháza (UNESCO Világörökség)

Sajnos lemaradtam a szintén UNESCO világörökség részét képező Sabratha látogatásáról, amely eredetileg szintén egy föníciai kereskedelmi központ volt, mert az előző napi, az utakat is helyenként járhatatlanná tévő heves esőzések miatt nem kaptunk engedélyt a hatóságoktól Sabratha meglátogatására.

Leptis Magnához hasonlóan Sabrathát is görög márvánnyal építették át a 2. század végén. A régészeti lelőhely fő látványossága a kiterjedt mozaikdíszítés és 5000 fő befogadására alkalmas színház, amelyhez a Földközi-tenger partja kivételesen pompás hátteret kölcsönöz. Nyugat-Líbia kihagyhatatlan látnivalója.

Ghadames, „a sivatag gyöngye” (UNESCO Világörökség)

Tripoliból hosszú autóútra (600km) van Ghadames, közel a tunéziai és az algériai határhoz. A háború óta a szárazföldi határok le vannak zárva, de hamarosan valószínűeg újra megnyílnak. Néhány falvat és a Nefúsza-hegységet átszelő szerpentineket leszámítva hosszú órákon át egyhangú, sík sivatagi táj mentén érkezel Ghadamesbe. De mindez megéri azért ami ott vár!

A főleg berber (amazigh) lakosságú Ghadames a Szahara egyik legrégebbi oázisvárosa, amely a szubszaharai régió és a Földközi-tenger közötti kereskedelem központja volt. Képzeljük el azt az időt, amikor az arannyal, elefántcsonttal és sárgarézzel megrakott tevék nyugatra, Timbuktu felé vagy északra, a Földközi-tenger felé tartottak. A 19. századig a rabszolgapiacok olyan fontos bevételi forrást jelentettek Ghadames számára, hogy miután eltörölték a rabszolgaságot, Ghadames is hanyatlásnak indult. A franciák 1943-ban elfoglalták Ghadamest, majd 1951-ben a független Líbiai Egyesült Királyság része lett.

Ghadames különleges építészete miatt egy földalatti városnak tűnik, ahol a fedett sikátorok labirintusa csak helyenként engedi be a fényt, ami segíti a tájékozódást. Százszor is visszamehetnék, szerintem akkor sem tudnék tájékozódni. A sár, homok és szalma keverékéből épült vastag vályogtégla házak tökéletesen hűtik a belső tereket, még akkor is, ha a külső hőmérséklet a forró nyári hónapokban nem ritkán meghaladja az 50 fokot is. Az élet Ghadamesben rétegesen zajlott: a föld alatti rész volt a tároló, a középső rész a lakótér, a tetőn pedig a nők főztek, varrtak vagy szocializálódtak; néhányan még ott is aludtak a forró napokon. Ez azt is jelenti, hogy ők kevésbé élvezhették a „labirintusváros” kellemes hűvösségét. Itt ünnepelték a menyasszony és vendégei az esküvőket is.

Csak a tetőre felmászva látszik, hogyan kapcsolódnak össze a házak keskeny folyosókon és lépcsőkön keresztül. A tetőknek azért van állítólag ilyen csúcsos végződése hogy megakadályozzák, hogy a djinn (rosszindulatú szellemek) leszálljanak a tetőre.

Ennek a Szahara mélyén fekvő vályogtégla városnak virágkorában 15 000 lakosa volt is. Még a brit konzulátus is az egyik vályogházban rendezkedett be. A várost masszív falak vették körül és a kapukat éjszakára bezárták.

Az idegenvezetőm büszkén mutatta a könyvet, amit az egyik vendége írt líbiai élményeiről és még a képe is benne van. Majd elővette a vaskos névjegykártya gyűjteményét, és mutatta hány ország nagyköveteit, újságíróit, üzletembereit vezette már körbe Ghadamesben. Az első oldalon kinyitva pedig micsoda véletlen, épp magyar nagykövetünk névjegykártyája szerepelt.

A lenyűgöző fehér és okker falakat pálmafa ajtók szakítják meg, amelyeket helyenként egyedi minták díszítenek. Ezek jelzik, hogy a ház tulajdonosa teljesítette a hajjot (a mekkai zarándoklatot). Máskor színes geometriai minták, vagy Fatimah keze és más szimbólumok tűnnek fel, amelyeknek valószínűleg valamilyen misztikus jelentése van. A kivülről puritánnak tűnő házak belsejében azonban teljes kotrasztot mutatnak a hihetetlenül díszes közösségi szobák. Ghadames legfontosabb épülete egy egykori vallásos iskola, ami a 20 líbiai dínáros bankjegyen is szerepel.

Gahadames — Ghadames legfontosabb épülete egy egykori vallásos iskola

A régi város mellett egykor egy hasonló stílusban épült luxus szálloda működött, ahol számos híresség, köztük Sophia Loren is megszállt. (Líbiában forgatta a „Legend of the Lost” filmet, amelyben John Wayne is szerepel). Külsőleg épségben van, de belül romokban áll a szálloda.

A vízhiány és a modern higiénia hiánya miatt azonban Kadhafi új várost épített a vályogtégla város mellett, ahová rövidesen minden ember elköltözött. 1982-ben ürült ki a régi város, nem sokkal később pedig az UNESCO világörökség része lett. Akikkel találkoztam, mindenki azt mondta, hogy szívesebben élt a régi városban, és nosztalgiával beszéltek róla.

Ghadamesben járva kihagyhatatlan program egy sivatagi túrát tenni a Szaharában. Felmászva egy régi vár romjaihoz elláttam egészen Algériáig és Tunéziáig. A tapasztalt sofőrök fel-le hajtanak az aranysárga homokdűnéken, ahonnan életem egyik legszebb naplementéjét éltem át. A program végén pedig a helyi berberek készítettek friss kenyeret a sivatagban.

Amit Líbiába utazás előtt tudnod kell (2025)

A Nefúsza-hegység látnivalói

Líbia területének 90%-át a helyenként festői oázisokkal megszakított Szahara sivatag borítja. Az ország nagy része sík vidék, kivéve a Tripolitól délre fekvő Nefúsza-hegységet, amely az ország északnyugati részét uralja, a kelet-líbiai Zöld-hegységet (Jebel Akhdar), amely a legtermékenyebb és legzöldebb régió, valamint a délen fekvő Tibetsi-hegységet, amely Csádba is átnyúlik.

A Nefúsza-hegység félholdként veszi körül Tripolit a Földközi-tenger partjaitól a Tripolitániai fennsíkig. Szerpentinek vezetnek fel a sziklák tetején ülő, elhagyatott ősi, távoli falvakhoz, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a kanyonokra és sziklaszirtekre, ott ahol a fennsík találkozik a Jafara-síksággal. Főként berberek laknak itt. Kadhafi nem ismerte el a berbereket külön etnikumként, nem használhatták saját berber nyelvüket, és el kellett rejteniük identitásukat. A 2011-es forradalom idején az ország nyugati részén a Nefúsza-hegység a lázadók fellegvára volt. Kadhafi bukásával újra elkezdték használni a színes berber (Amazigh) zászlót, ismét beszélik nyelvüket és ápolják hagyományaikat.

Amit érdemes Tunéziáról tudni

Hogy tölts el egy hetet Tunéziában

Tunéziához hasonlóan itt a líbiai Nefúsza-hegységben is vannak „ksarok” (megerősített magtárak), ahol a berberek korábban gabonát tároltak. Kis lépcsősorok kötötték össze a gabona tárolására használt boltíves helyiségeket (ghorfákat). (a ghorfák egy sora többemeletes ksart alkot). Ennek a 12. századból származó Qasr al-Haj az egyik legszebb példája. Az ajtók pálmatörzsből készültek, védelmet nyújtottak a rovarok és tolvajok ellen. Szigorúan szabályozták, hogy mekkora adag gabonát vihet el a tulajdonos.

Az alábbi látnivalókhoz személyesen nem jutottam el, de a teljesség kedvéért, illetve, hogy átfogó képet kapj kitérek Líbia más érdekességeire is.

Ubari tavak

A Fezzan régióban található Ubari sós tavak különlegesek, mert a hatalmas, száraz sivatag közepén találhatóak. Úgy lehet itt úszni a kristálytiszta vízben, hogy közben homokdűnék vesznek körül. Az Ubari-tavakat célszerű az ősi sziklarajzairól ismert Acacus-hegységgel összekapcsolni. Ezek meglehetősen kieső helyek, így plusz 5-6 napot kell rászánni. Fontos, hogy ha idekészülsz, vedd fel a kapcsolatot egy helyi utazási irodával. Mivel ez a kelet-líbiai kormányzat területén található, és az engedély megszerzésének szabályai is változhatnak.

Misrata

A virágzó kereskedelmi város, Misrata, Líbia harmadik legnagyobb városa Tripoli és Bengázi után. Sok sikeres üzletember a nyugat-Líbiai Misrátából származik. A 2011-es líbiai háborúról szóló háborús múzeum kivételével azonban kevés turisztikai látványosságot kínál. Itt a fegyvereken, egy amerikai vadászrepülőgépen kívül Kadhafi személyes tárgyai is láthatók (a volt líbiai vezető Koránja, széke, amellyel Misrátában való elfogása után szállították). Még a holttestét is itt tartották 5 napig. A múzeum a legintenzívebb harcok helyén áll, és az Al Jazeera operatőrének szentelték, aki Bengáziban halt meg, miközben a háborúról tudósított.

Amit Líbiába utazás előtt tudnod kell (2025)

Bengázi

Történelmileg Bengázi fontos görög és római város volt, és ezeknek az időszakoknak a maradványai ma is láthatók. Ezen kívül az arab, az oszmán és az olasz építészet mutatja be a város változatos történelmét.

A Bengázi világítótorony a város jól ismert szimbóluma, lenyűgöző kilátással a Földközi-tengerre. A 19. század végén épült El-Berka palota a legnagyobb oszmán műemlék.

A Qasr al-Manar palota, Líbia első egyetemének és Idrisz király egykori rezidenciája Bengáziban súlyosan megsérült, és jelenleg felújítás alatt áll. Ezt a fontos örökségi helyszínt múzeummá alakítják.

Cyrene (Küréné) és Apollónia

A görög gyarmatosítók megalapították Apollóniát, amely a tengerpart egyik fő kereskedelmi központjává vált. Kezdetben Küréné kikötője volt, de a rómaiak érkezése után önálló várossá fejlődött. Érdekes módon az ősi város maradványait a víz alatt fedezték fel, de pont emiatt Apollónia kikötője, amely a Kr. e. 6-7. századból származik, rendkívül jó állapotban megmaradt.

Apollóniában egy görög színház az i.e 3. századból, valamint a bizánci korból származó paloták és templomok is láthatók. Itt áll Zeusz temploma, amely nagyobb, mint az athéni Parthenon, és Apollón temploma az i. e. 7. századból.

Zöld hegység

A Zöld-hegység, vagy ahogy a helyiek hívják Jebel Akhdar, Líbia természetileg egyik legszebb része. Kevesen gondolnák, hogy egy ilyen buja, zöldellő, erdőkkel borított hegyvidéki táj is Líbiához tartozik az egyébként nagyrészt sivataggal borított országban. A hegység 900 méterre magasosik ki, és Bengázitól keletre több mint 300 km-en át nyúlik el. Nem csoda, hogy ebben az erdős régióban esik a legtöbb csapadék az év során.

Amit Líbiába utazás előtt tudnod kell (2025)

Líbia más mint a többi Magreb ország (Algéria, Tunézia vagy Marokkó). Meglepően sok mindent kínál a számos világörökségi helyszíntől a lenyűgöző sivatagi és hegyvidéki tájakig. Leptis Magna a legjobban megőrzött régészeti lelőhely, amit valaha láttam. Tripoli egy kellemes, rendezett város a medina hangulatos keskeny utcáival. Ghadames, az oázis városnak pedig megvan a maga varázsa a fedett sikátorokkal és vályogtégla házakkal. A Nefúsza-hegység a sziklákra épült falvakkal a berberek otthona, a Zöld-hegység erdős vidéke pedig ellentétben áll az ország többi részével. Az olasz gyarmati múlt nagy hatással volt az országra, így bőven vannak olasz stílusú épületek, éttermek és kávézók. Líbia még mindig nem tért magához a 2011-ben kirobbant polgárháború eseményeiből, és állandó feszültség uralkodik ebben a rendkívül széttagolt országban. Mivel azonban a turistavízum megszerzése egyszerűbbé vált és a helyzet sokat javult az utóbbi időben, bizonyos feltételek mellett újra fel lehet fedezni Líbiát!

Figyeld a honlapot, iratkozz fel a hírlevélre, ha velem tartanál egy csoportos úton Líbiába! A hírlevére itt tudsz feliratkozni: